Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Steiner Renáta: A tata-gesztesi uradalom úrbéri pere

nélkül kötni, kivétel - olvashatjuk az alperesi ellenbeszédben - az úrbéri vagy azt pótló szerződéseket, melyek minden esetben feltételezték a felsőbb jóváhagyást. A vármegye, a Helytartótanács és Agostyán község közötti szerződésben benne foglaltatik ezen jóváhagyás, mely világosan mutatja a szerződés úrbéri természetét. Ezt bizonyítja még a szerződés 10. pontja, mely alpereseket örökös jobbágyokul eskü alatt kötelezi - az örökös jobbágyok pedig mindenkor úrbéresek" Továbbá alperesek ugyanannyi telki mennyiséget bírnak és ugyanazokat a hasznokat élvezik, amennyit és amelyeket a törvények az úrbéres jobbágyok részére biztosítanak. Ezzel összefüggésben a szerződésbeli tartozások is „egyenlősítve vannak a törvényes úrbéri tartozásokkal, s ezek mértékét felül nem haladják.'" Úrbéresek ők, hiszen állami adót fizettek mindig, valamint a forspont és portio rájuk is mindig vonatkozott. Agostyán község kívánja „a szerződésbeli birtokot úrbéresnek kimondatni, a szerződésben foglalt telkes, házas és hazátlan zselléreket úrbéreseknek megállapítani, egyszóval a helység szabályozását úrbéri alapon eszközöltetni kérik" A felperes uradalom 271/1858. szám alatti válaszában a közte és alperes Agostyán község között 1835-ben kötött örökös szerződést - alperes község ellenbeszédére válaszolva - sem úrbéresnek, sem pedig úrbérpótlónak nem minősíti. Szerinte amikor alperesek elődei 1735-ben az akkori „magán curialis természetű pusztán" megtelepedtek, a földeknek nem haszonvevői, hanem „majdnem tellyes tulajdonosai lettek -jogot kapván az átadott telkeket nem csak használni, hanem eladni, elcserélni mely jogokban az úrbéri jobbágyok az úrbéri törvényekkel sem részesítettek" Azonkívül Mária Terézia Urbáriuma „csak az ős jobbágyokat illette, kik az előtt semmi bizonyos törvény alatt nem állottak, nem pedig alperesek elődeit, kik már 1735-i örökös szerződéssel sokkal kedvezőbb helyzetben voltak", mint amit az ős jobbágyoknak az 1768. évi Urbárium és az 1836-os törvény nyújtott. Alperesek azon állítására, miszerint az úrbéri vagy az azt pótló szerződések felsőbb jóváhagyás nélkül nem voltak köthetők, felperesek a következőképp reflektáltak: az 1768-as úrbér behozatala után is szabad volt a földesuraknak jobbágyaikkal felsőbb jóváhagyás nélkül haszonbéri ideiglenes szerződést kötni, és csak az örök időre kötött - az úrbérnél terhesebb - szerződések érvényessége kívánta meg a felsőbb jóváhagyást. Ám mivel 1768 előtt ezen korlátozás nem létezett, felperesnek jogában állt alperesek elődeivel az úrbérnél kedvezőbb szerződést „közhatósági közbeszállás nélkül kötni." To366