Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Tolnai Gergely: Előzetes jelentés az esztergomi északi rondella feltárásáról

megoldás lehetséges. Vagy a már visszabontott részen indult a lefedés; vagy nem is volt. Mivel az első variáció aránytalanul magas, több, mint öt méteres belmagasságú tereket eredményezett volna; valószínűbbnek tartom, hogy eredetileg nem is volt lefedve a rondella belső tere. Elképzelésem szerint Esztergom északi védműje eredetileg nem klasszikus rondella volt, hanem torony, melynek zárt, 16 méter átmérőjű belső udvarába valaha egy ajtón át lehetett bejutni. Jelenlegi kialakítását valamikor az 1605-ös ostrom után nyerte el, ugyanis az akkor készített alaprajzok még zárt déli fallal ábrázolják, míg az 1683-as visszavívás után rajzolt metszeteken már nyitottan, rondellaként jelenik meg. Az Evlia Cselebi által említett "kétemeletesség" felső szintje pedig egy konzolokon nyugvó gyilokjáró lehetett. Bár az északi és a keleti oldalon, ahol a fal 344 illetve 370 cm, még ez sem szükséges: 1 méteres mellvéddel számolva még mindig marad 240 illetve 270 centi széles folyosó a védőknek; s ekkora szélesség már elegendő kisebb ágyúk felállítására is.

26 Ezt a mély udvaros török tornyot hordták tele földdel a 18. század folyamán úgy, hogy azért a keleti ágyúkamra előtt még valamilyen belső helységet meghagytak. 1822-ben ezt az újkori betöltést ásták ki a rondella teljes belső udvarán a jelenlegi járószinttől mérve - legalább 4,2 méter mélységig. Ezután kialakították a vízház egyedi alapozását: a tervezett épület alatt felfalazták annak északi és déli záró falát, majd ezeket -125 cm térközt hagyva- 30 centi vastag, íves tetejű falakkal kötötték össze. E sávos alapozás közeit földdel feltöltötték, felszínükkel követve a téglafalak íves lezárását. Ezt az ívet azután mint „szerelőállványt" használták, lapos téglákkal az egész felszínét kirakták, s erre építették rá az alapozás boltozatának téglasorait. Ezzel a megoldással egy több méter vastag, stabil alapozást nyertek, melyet ráadásul állványozni sem kellett, hisz az alsó rész szolgált a felső negatívjaként, sablonjaként. Erre a hatalmas téglaalapozásra rakták aztán a vörösmárvány burkolatot, s ezen keresztül vezették a csöveket is. A felépítményről igen kevés információval rendelkezünk: a vörösmárványba vésett horony arra utal, hogy az oldalfalakat is márványlapokkal burkolták, illetve a Azt a Szegedről ismert megoldást, mely szerint a külső tornyon belül egy tőle teljesen függetlenül álló, magasabb belső torony lett volna - s ez adta volna ki a két emeletet - a képi ábrázolások és az alaprajzok birtokában el kell vetni: sehol nem maradt jele annak, hogy itt kettős torony állt volna. 331