Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

T. Bíró Katalin: Kőeszközök a bronzkorban

Kőeszközök a bronzkorban T. Biró Katalin (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest) BEVEZETÉS A kőeszközök a legkorábbi ismert szerszámok. A kőből készített eszközök, szimbólumok, dísztárgyak az emberréválástól kezdődően végigkísérik az emberiség történetét: megváltozott formában és funkcióban, természetesen az egykori népesség életében és hagyatékában változó szerepet töltve be. A kőeszközanyag fennmaradása, az emberi élet tárgyi dokumentumainak egészéhez képest kedvezőnek mondható. A kőanyag viszonylag kevéssé van kiszolgáltatva az idő romboló hatásának: lebomlására, elkorhadására nem, vagy csak egészen különleges körülmények között számolhatunk. A kőanyag „megmaradásának" kérdése tehát sokkal inkább a régészeti kutatástól függ, mint a fizikai környezettől: részben a nagyon kis méretű pattintékok és eszközök kerülik el könnyen a figyelmet, részben a gyakran nagy méretű, megmunkálatlan vagy töredékes kőzetanyag, amit telepásatásoknál nem feltétlenül gyűjtenek be, pedig a lelőhely geológiai viszonyaihoz képest helyidegen anyagokról szólva mindenképpen szándékosságot, történéseket kell ezeknek tulajdonítani. A síranyag jóval kevésbé van veszélyben, hiszen mindaz, amit a halottnak útravalóul adtak, nyilvánvalóan összetartozik és a temető feltárás módszerei mellett nagy valószínűséggel elő is kerül. A másik lényeges probléma: a régészeti ásatáson változatlanul nem mindent gyűjtünk be, hanem azt, amiből történeti információt remélünk. Sokáig az őskor fiatalabb szakaszaiban a kőanyag nem számított információforrásnak- nagyon látványos kivételektől eltekintve. Ma már világosan tudjuk, hogy a kőanyag a bronzkorban is jelenlevő, értékes információ forrás. A kérdés pedig nem csak a „lithic archaeology", azaz a hagyományos kőeszköz-vizsgálatok felől közelíthető meg. Az elmúlt években a petroarcheológia területén igen intenzív fejlődést tapasztalhattunk, ami nem csak a paleolit és őskori régészetre terjedt ki, hanem a műemléki kőzettan és a klasszikus ókor műemlékeinek feldolgozására 237