Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

T. Bíró Katalin: Kőeszközök a bronzkorban

is (nevezzük ez utóbbi területeket összefoglalóan „monument archaeology"nak). A történeti fejlődés egyenetlenségeiből következően a bronzkori kőanyag köztes helyet foglal el a két, forrásanyagát, történeti szerepét illetően nagyon különböző megközelítés szempontjából. A leghagyományosabb pattintott kőeszköz technikák és funkciók tovább élnek és fejlődnek, míg korban és földrajzilag nem is olyan távol, már a nagyszobrászat és a városépítés nyersanyagainak bányászata, iparszerű feldolgozása, szállítása jelenti a kérdéseket. Néhány példa. Tőlünk nem messze északra, Lengyelországban a legnagyobb kovabányák virágkora a bronzkorra esik,

1 míg a Mediterráneum területén már vár- és városépítészet, monumentális szobrászat alakult ki - amely együtt él és létezik a leghagyományosabb pattintott kőiparokkal. A

II. évezred derekán elpusztult Thérában még városi kőeszköz-készítő műhelyt is találtak.

2 Bronzkori kőeszközök Magyarországon Magyarországon ilyen látványos kő-emlékekkel egyelőre nem rendelkezünk. A rendelkezésre álló források szisztematikus felgyűjtése sem történt még meg: egy-egy lelőhely anyagának komplex feldolgozása a legutóbbi évek eredménye: Gór,

3 Németbánya,

4 Százhalombatta,

5 Bölcske.

6 Hagyományos kőeszköz-funkciók A bronzkori pattintott kőeszközök rendszeres kutatása nem tekinthet vissza nagy múltra. A közismert bronzkori nagy összefoglaló monográfiák általában közlik a leletanyag részeként a kőből készült tárgyakat is,

7 ezeknek pontos leírása, értékeltése a kőeszközanyag sajátosságainak megfelelően nem az összefoglaló monográfiák feladata. További nehézséget jelent, hogy gyakran 1 LECH ed. 1995. 2 MARINATOS 1973, 15. 3 Előzetes: ILON 1991, ILON-BIRÓ 1991.; BIRO 1996a. 4 BÍRÓ 1996b. 5 HORVÁTH 1997. 6 HORVÁTH jelen konferencián. 7 KALICZ 1968, BÓNA 1975. 238