Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Horváth Tünde–Kozák Miklós–Pető Anna: Újabb adatok a középső bronzkor kőiparához: Bölcske–Vörösgyír bronzkori tell-település kőanyagának komplex (petrográfiai, régészeti) feldolgozása

gyengén osztályozottak és alig koptatottak, legnagyobb méretük eléri az 11,5 cm-t. A szemcsék határai többnyire élesek, szögletesek, felszínük egy keskeny, néhány 10 m szélességű sávban változó mértékben rezorbeált, korrodált. Vékonycsiszolatban igazolható, hogy az intergranuláris szemcsék szövete és alkata néhol eltérő, így idegen anyag hozzákeveredés is történt. Az anyag vízben újracementált tektonikus breccsára emlékeztet, amely minimális áthalmozást szenvedhetett. A szemcsék közötti teret barnásfekete limonit-hematit tölti ki, amely többnyire opak, helyenként sárgásbarnásan áttetsző. A szemcseközi terekben fluidumáramlást tükröz, hogy a limonitoshematitos anyag néhol devitrifikálódó kovagéllel itatódik át és ez a cementanyag néhol belehatol az egyes korrodált és repedezett szemcsék szegélyzónájába. A nagyméretű szemcsék anyaga nagyon finoman, egyenletesen mikrokristályos, mozaikos, devitrifikálódott kőzetüvegekre emlékeztet. Néhány helyen halmazpolarizációt mutató szferokristály kezdemények rajzolódnak ki. A kőzet anyaga valószínűleg olyan devitrifikálódó gél-kova, melyben eredeti szöveti bélyegek (rétegződés, repedés, iszapmozgás, extraklaszt beágyazódás) okozta nyomok még gyengén felismerhetők. Az alapanyag enyhe mozaikossága, helyenként sejtes megjelenése és gyenge irányítottsága szintén üledékes eredetre utal. A gyenge irányítottsággal párhuzamosan, valamint egyes, környezetébe részben már beleolvadó, devitrifikálódó repedéskitöltés krisztalizációs szemcsemérete egy árnyalattal durvább, mint környezetéé, így kirajzolódik abból. Az anyag optikailag bizonytalanul azonosítható, valószínű devitrifikálódott kovagél, amely főként krisztobalit összetételű lehet. A szemcsék határai azonban elmosódottak, bizonytalanok, körbeforgatáskor enyhén "vándorolnak". 3.5. Aleurolit: 143 (80.540.6.), 199(80.519.259.) A 143. sz. minta világos szürkésdrapp színű, tömött szövetű, tufitos és/ vagy finomhomokos, kovásodott, szilánkos törésű aleurolit. A 199. sz. minta barnás-mustársárga színű, tömött, finom szövetű rideg, szilánkos törésű, kovás-karbonátos kötőanyagú kőzet, feltehetőleg a minta lapos formája egy rétegzési- vagy palássági síkot követ. Vékonycsiszolatban egyes terrigén extrakiasztok beágyazódása, ill. ezek orientált elrendeződése és velük parallel helyzetű gyengén látható karbonátos sávozottság jelzi a rétegzési irányokat. Erre csaknem merőlegesen vagy hegyes szöget bezáróan repedések szelik át a kőzetet, melyek enyhén cikk-cakkos lefutásúak. A repedések mentén 209