Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Horváth Tünde–Kozák Miklós–Pető Anna: Újabb adatok a középső bronzkor kőiparához: Bölcske–Vörösgyír bronzkori tell-település kőanyagának komplex (petrográfiai, régészeti) feldolgozása

Bölcske-Vörösgyír környékének földrajzi és földtani adottságai A Dunaföldvártól közel 10 km-re, D-re, a dunai magasparton elhelyezkedő teli-település ma Tolna-megye területére esik. A jelenleg érvényes földrajzi tájbeosztás szerint a Közép-Mezőföld, mint kistáj részét képezi. Ez a terület a 100 és 200 m közötti tengerszint feletti magasságú, pleisztocén lösszel fedett hordalékkúp síkság. Aljzatszerkezete és ennek fiatal mozgásai meghatározták völgyeinek lefutását, amelyeket a folyóvízi erózió alakított ki mai formájára. A löszplató két nagyobb egységre tagolódik, mindkettőn gyakoriak az eróziós-deráziós morfológiai jelenségek. Az ÉK-DNy-i csapású egységek a Duna felé 10-30 m-es löszfallal futnak ki. A vizsgált teli-település az ún. Sárbogárdi-löszplató szegélyén helyezkedik el. Környezete jól belátható, a Duna felőli oldala egyfajta természetes védettséget, másrészt közlekedési és halászati lehetőséget is nyújtott az egykori település lakóinak. A szerkezeti vonalakat követő patak- és folyóvölgyek É-D-i, ill. ÉNy-DK-i irányban jó közlekedési és tájékozódási vonalakat jelentettek. A térség természetes növénytakaróját a bronzkori kultúrák itteni megtelepedése idején tölgy-kőris-szil ligeterdők, gyöngyvirágos tölgyesek és tatárjuharos lösztölgyesek, löszpusztarétek jellemezhették. Az erdőírtások és égetések, valamint a későbbi intenzív mezőgazdálkodás a táj növénytakarójának egykori arculatát mára már jelentősen megváltoztatta. E változások helyenként már az ártéri, vízkedvelő galériaerdőket is érintették. Az ember környezetátalakító hatásának következtében a térségben jellemző geológiai erózió természetes üteme megváltozott, jelentősen felgyorsult. Különösen a laza állapotú eolikus üledékek - esetünkben a lösz - esik könnyen áldozatául az eróziónak. A földvár ilyen szempontból kritikus helyen, a magaspart szegélyén épült, alig 10 m-re a jelenlegi ártéri terepszint fölött, így peremi helyzeténél fogva egyaránt ki volt téve az antropogén hatásoknak, a folyóvízi és széleróziónak, valamint a Duna árvizei által kifejtett abráziós hatásoknak. Ez utóbbi napjainkban is megfigyelhető partomlások, csuszamlások, rogyások formájában. Ahol a vályogosodott és öntésiszapokkalhomokokkal összefogazódó löszben kimosódások, vagy közberétegzett paleotalajszintek miatt rétegmenti szivárgók alakultak ki, a partfal alámosódása és omlásos hátraharapózása ma is megfigyelhető. Ellene csak jelentős környezetvédelmi tevékenységgel, építésföldtani vizsgálatokra alapozott mérnöki beavatkozásokkal lehet védekezni. A Vörösgyír teli-telepének terü189