Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)
Poroszlai Ildikó: Százhalombatta bronzkori története a legújabb ásatások tükrében: SAX project és előzményei
20 cm vastag leégett omladék alatt jött elő a lekerekített sarkú, legalább 2 helyiséges épület, a szobát és a konyhát egy 8-10 cm vastag osztófal választotta el, a két helyiség között 20 cm volt a szintkülönbség. A konyha ny-i sarkában sok edényt találtunk, valószínűleg egy polcon itt tárolták az edényeket: tálakat, korsókat, bögréket. A konyha szélessége 260 cm, hossza 540 cm, ami az épület szélességét jelenti. Egy 130x60 cm kiterjedésű, 70 cm mély gödörből sok égett búzaszemet (triticum dicocccon) iszapoltunk ki. A szobának tartott helyiség padlója szépen lesározott volt kevés leletanyaggal. Egy 80x80 cm-es, 10 cm magas oltárt és fújtatócsöveket kell megemlíteni ebből a helyiségből. Az egyik tetőtartó gerenda oszlophelyét megtaláltuk az osztófal középső részéhez közel: 16 cm átmérőjű kerek cölöplyuk, külső fele négyzetes alakban letapasztva. Az 5 m széles szelvény miatt a ház teljes kiterjedését nem ismerjük, de a korabeli párhuzamok alapján 8-10 m hosszú épületet feltételezünk. A ház déli és nyugati falán kívül feltárt nagyobb cölöplyukak jelezték a tetőt tartó cölöpök helyét, a vékony falak ugyanis nem bírták volna el a tető súlyát (6. kép). Összefoglalásképpen elmondható, hogy a korabronzkori Nagyrév és középső bronzkori Vatya kultúrák törés nélkül követik egymást, vastag feltöltési réteg a két korszak határán sem figyelhető meg. Mindkét kultúra népe ugyanolyan típusú házban élt: cölöpsorral vagy anélkül épített döngölt-vert agyagfalú és agyag padlójú nyeregtetős házakban. A házakat egymás felett találtuk. A legkorábbi (VI. szint) épületnek volt a legvékonyabb fala, később masszívabb és vastagabb falú házakat építettek. A gödröket néhány kivételtől eltekintve (6., 10. sz.) nem használták sokáigA kerámia fejlődéséről elmondható, hogy a vatyai fazekasság nagyrévi alapokon jött létre, s két kultúra között sokáig fermait a kölcsönhatás. A VatyaKoszider korszakban egy sokkal díszesebb, de rövid életű új stílusú kerámiaművesség jelent meg (Rákospalota fázis) 23 A folyamatos fejlődésnek köszönhető hosszú egy helyben lakás stabil gazdasági és társadalmi berendezkedést feltételez. Mintegy 400 évig éltek ezen 23 SCHREIBER 1967, 48-52. 104
