Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
T. Dobosi Viola: Ember és környezete
1. EMBER Vértesszőlősön két személyhez tartozó maradványok kerültek elő: Homo I: az I. telep legalsó kultúrrétegéből, a kultúrréteg átiszapolt anyagának válogatásakor egy 6-7 év körüli gyermek tejfogai: egy szemfog és több zápfog töredékei kerültek elő. Thoma Andor szerint a fogak morfológiai jellemzői alapján legközelebb a Sinanthropus-hoz állnak (Csoukou-tien, Kína). 1 Homo II: az I. telepet övező mésztufamedence falának külső oldalába cementálódva egy felnőtt férfi tarkócsontja volt. Mivel a Homo erec/ws-populációkra az erős nemi kétalakúság - szexuális dimorfizmus - jellemző, a vértesszőlősi tarkócsont méretéből, a falvastagságából következően csak egy felnőtt férfihoz tartozhatott. A csont archaikus és modern jegyek sajátos mozaikját mutatja. Formailag erectus (alak, erőteljes tarkótaraj) a számított/becsült agytérfogat viszont a kortárs leletek hasonló értékeit meghaladja. 2 Tudományos neve: Homo erectus seu sapiens palaeohungaricus Thoma. Tata régészeti lelőhelyhez köthető neandervölgyiekből két hazai leletet ismerünk: Subalyuk és Remete felső barlangok. Ezek alapján a Kárpát-medencében és valószínűsíthetően Tatán is - a neandervölgyiek generalizáltabb formája élt. 2. ÉLETTELEN KÖRNYEZET 2.1. Mésztufamedence Északkelet-Dunántúlon az édesvízi mészkő lerakódásának feltételeit a terület geológiai felépítése teremtette meg. A Dunántúlt átlósan átszelő Középhegység mezozoos eredetű. A triász dolomitban és mészkőben gyakoriak a magas, a felszín-közeli vízzáró rétegek. Ezért jellemző erre a területre az aktív forrástevékenység a mostani (flandriai) interglaciálisban és a pleisztocén különböző csapadékos/inter időszakaiban egyaránt. A Gerecse változatos korú és kifejlődésű édesvízi mészkő-összletei genetikusan beilleszkednek a Keszthelyi hegységtől Budáig húzódó vonulatba. Különösen alkalmasak arra, hogy a travertino keletkezésének okait és folyamatát tanulmányozzák. A felsőpannontól kezdődő és jelenleg is tartó forrástevékenység a Gerecse nyugati-északnyugati lábát borította be különböző tengerszint feletti magasságokban különböző vastagságú travertinoval. Az Által-ér völgyének mésztufái a Tatai árok hasadékának alakulásától függően különböző kronológiai-genetikai csoportokra oszthatók. A tektonikus árkot az Által-ér teraszai formálták tovább, s a kavicsteraszok egyúttal a relatív kronológiai be1 THOMA 1990, 253. 2 THOMA 1990, 254-256. 6
