Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Fűrészné Molnár Anikó: Lakáshelyzet, otthonkultúra a 20. század első felében a tatai és a dorogi szénmedence bányatelepein

A szoba-konyha-kamrás munkáslakások közötti minőségi különbség a bennük élők kereseti viszonyaitól függött. Nagy differenciáltság tapasztalható a munkások szociális körülményeiben a különböző gazdasági időszakokban is. A nagyobb kereset takarosan berendezett lakást, jobb táplálkozást jelentett. Az átlagos munkáslakást mindenekelőtt a zsúfoltság jellemezte. A lakások 30 százalékában 5 vagy annál több személy lakott.

48 A zsúfolt, szűkös életkörülményeket jelentő, szegényes otthonokból sem hiányzott valamiféle bensőséges légkör. Persze az sem tagadható, hogy a lakás túlzsúfoltsága sokakat (főként a férfiakat) sűrűn űzte el hazulról, arra késztetve őket egyúttal, hogy szabadidejük nagy részét köztereken (munkásotthonban, kocsmában vagy csak az utcán) töltsék el. A magánélet maga is tágabb terekben bonyolódott, nem rekedt meg a lakás falai között.

49 A kolóniákon élők lakásaikban, életvitelükben kezdetben még sok szállal kötődtek a falusi életmódhoz (az udvarban például aki már tehette, tartott baromfit, disznót, volt veteményes kertje), mégis egyre inkább a különbség lett a meghatározó, az elszakadás a paraszti élettől. Életformaváltásról van itt szó, amelynek alapját az együttdolgozás a bányában, az együttlakás a munkásnegyedekben jelentette. A munkáslakások berendezése erősen kevert jelleggel alakult: magán viselte mind a paraszti, mind a polgári lakás- és otthonkultúra egyes jegyeit. Kezdetben a családok nagy részének - a helyváltoztatás miatt - nemigen volt más holmija néhány ruhadarabon és konyhaeszközön, az utazóládán kívül. Ezért, hogy az új munkaerőt azonnal munkába lehessen állítani, a MÁK Rt. a lakás mellett vaságyakat, gyalult deszkából készült ún. kecskelábú asztalt, fapadokat, stelázsit, később villany égőt adott - a lakás tartozékaként - a beköltöző bányászoknak. A munkáskolóniák „hatajtós" házainak ezek az ún. „társulati bútorok" voltak a századforduló után a típusbútorai. A konyhában téglából rakott tűzhely állt, a szobában fűtési célra a bányától igényelhető, vasból készült dobkályha szolgált. A többi berendezést maguk a bányászok alakították ki, saját anyagi körülményeiktől függően. A szoba padlózata hajópadló, a kamráé és a konyháé tégla volt. Az ajtókat barnára vagy szürkére mázolták, a falakat fehérre festették, nem egy konyhában szürke lábazattal. Természetesen, ha valaki átköltözött egy másik lakásba vagy elhagyta a telepet, a részvénytársaság tulajdonát képező dolgokat nem vihette magával.

50 BUDAPEST 1940, 72. GYÁNI 1990, 379. Egy 1919. február 6-án Tatabányán a 46-V.. számú lakásban felvett leltárban a következő tételek szerepeltek: 1 dunyha, 1 paplan, 2 vánkos, 1 ágylepedő, 1 szalmazsák, 1 ágyterítő, 1 meleg kendő, 1 drótfogas, 7 különböző falikép, 1 rózsafüzér, 1 szemétlapát, 1 padlóruha. - Lásd TATABÁNYA 1972, 255. \494