Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Fűrészné Molnár Anikó: Lakáshelyzet, otthonkultúra a 20. század első felében a tatai és a dorogi szénmedence bányatelepein

A konyha, mint központi lakótér a fó'zésen kívül az étkezések színterét is szolgálta, gyakran a pihenését is. Az ünnepnapok kivételével csak a vacsorát fogyaszthatta el közösen a család. A napi tisztálkodás is a konyhában zajlott.

51 Az átlagos munkáslakásokban a konyha: konyhaasztalt, széket („a papa széke"), sámlit, edények tárolására való polcokat (az ún. stelázsit), mosdóállványt lavórral, vizespadot kannákkal, tűzhelyet (közhasználatú nevén csikósparherd), szenes- és fásládát foglalt magában. Persze ha túl sokan lakták a lakást, ebbe a helyiségbe is jutott valamilyen fekhely: fából készült prices, vagy összecsukható vaságy. Az igényesebb munkáslakások konyháiban az edénypolcokat (stelázsit) idővel felváltotta a konyhaszekrény, a kredenc. Később a konyha bútorai közé hokedlik is kerültek.

52 A fehérre meszelt falakra sótartót, fűszertartót és függeszthető edényeket, a tűzhely fölé a kor általános divatjának megfelelő, előre nyomott minták után hímzett falvédőket akasztottak. Olcsó, a fényt áteresztő, fehér mosóanyagból és bolti csipkéből készült, húzott függöny (vitrázs) borult az ajtók üvegszemeire.

53 Tekintettel arra, hogy a lakásoknak volt kamrája, ahol az élelmiszereket tárolhatták, a szekrény zárt alsó részébe a főzőedények, tálak és tányérok kerülhettek. Felső, zárt üveges, polcos részén nyílt lehetőség a színes, olcsó porceláncsészék, üvegpoharak, valamint a kávédaráló, a mozsár stb. dekoratív elhelyezésére. A polcok szélére papírból vágott vagy hímzett díszítő csíkok kerültek. A főzőedények között még az öntöttvas áru volt nagyobb számban, de már nagy becsben álltak a színes, újszerű, zománcozott bádogedények is. A vizesvödör a konyhában, a kissámli, az asztal alatti mosogatódézsa, a lavór, a vízmelegítés az esti mosakodáshoz ugyanúgy elengedhetetlen része volt ezeknek a munkáslakásoknak és a munkáscsaládok életmódjának, mint a falusiakénak. A mosás ugyanúgy teknőben történt, s ugyanúgy főzték ki a ruhát, mint az előző generáció a falun. A hálószoba már más funkciót töltött be a paraszti és a munkáslakásokban. Hiszen amíg a paraszti lakások szobája tisztán reprezentatív célokra szolgált (tisztaszoba), addig a bútorzat a munkáslakásokban tényleg lakófunkciókat elégített ki. A hálószobai garnitúrák megjelenése már inkább polgári jellegűvé avatja ezeket az otthonokat. Az egységes stílusban tervezett komplett szobaberendezés minden társadalmi réteg számára csak a századforduló után lett hozzáférhető, természetesen egyáltalán nem azonos minőségben és kivitelben.

54 Gyakori szobaberendezés volt a telepeken az 1920-as évektől közkedveltté vált ún. topolya-betétes hálószoba-garnitúra. Legfontosabb alkotóeleme a két ágy, két F. MOLNÁR 1984, 94-96. i2 F. MOLNÁR 1984, 95. i3 MIALKOVSZKY 1977, 70. '

4 MIALKOVSZKY 1977, 81. 495