Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
Tolna Gergely: Komárom, Magyarország legnagyobb erődrendszere
lessége 23 m, míg felül, a tüzelőállás 10 m széles. Az árok fenekétől a párkányig 7, a földtöltés tetejéig pedig 9,5 méter 5 ? a magasság. Az erődök szerkezetileg két részre bonthatóak: a nagyméretű, egyszerű sánc, és a tőle széles, beépítetlen udvarral elválasztott, a „bástyatorokba" épített lakótömb. A sánc a lehető legegyszerűbb szerkezetű. A külső oldalán kőfal támasztja meg, belül pedig csak a tömörített föld van, melynek a két oldalvonalán egy-egy rámpa húzódik, melyeken az ágyúkat fel lehet vontatni a tüzelőállásokba. Mindössze az első három erőd sáncába építettek később lőszerraktárakat. Az 1869ben 60 létesült depók kétszintesek voltak. A földszinten (az erőd belső udvarának szintjén) három rövid folyosó húzódott. Itt tárolták a lőszert, s innen indult a lépcső az emeletre. A felső szinten, a sánc tetejének vonalában, más nem is volt, csak a többszörösen megtört úton vezetett kijáratok. 61 (3. fotó) A hátsó lakótömb volt tulajdonképpen az erőd lelke. A bástyatorokban húzódó épületszárny minden védműnél földszintes, itt helyezkedtek el a parancsnoki és lakóhelyiségek. Ezen épület két szélén, arra nagyjából merőlegesen, a bástya belseje felé húzódott a kazamatarendszer két szárnya. Irányuk követte az erőd sáncának irányát, de külső homlokzatuk nem esett azokkal egybe, hanem jóval beljebb húzódott, hasonlóan a fülesbástyák füleihez. A cél is hasonló volt: az árok pásztázására szolgáló lövegeket elrejteni a támadó tüzérség tüze elől. 62 Ezek a „hátravont szárnyak"-nak nevezhető védművek az első öt erődnél kétszintesek. (4. fotó) Ezzel a megoldással kettős célt szolgáltak. Egyrészt az alsó szint egy viszonylag védettebb lőszerraktár lehetett, és a külső oldalon az árkot két szintről jobban tűz alatt lehetett tartani, mint egyről. A torokoldalon található kazamaták mindkét oldalán - az erőd belső udvara felé is és a város felé is, az erőd testéből kinyúlóan - egy-egy „rondellát" találunk. Ezek alkotják az erőd önvédelmének alapját. Az erőd belső udvarában épültek az erősebbek, azokban 7 ágyú és 26 puskalőrés nyílt. 63 Mivel ezt a védművet a sánc takarta, feladata nem az ellenséges tüzérség pusztítása volt, hanem a sáncot esetGRÁFEL 1990, 53. GRÁFEL 1990, 53. Az I. és a II. erődben még kettő-kettő kis helyiség egészítette ezt ki. Talán az őrség helye, vagy külön tárolhatták a különféle muníciót. Az egyes szintek kialakítása között azért volt ekkora eltérés, mert készítésük idején még nem voltak ismertek a nagy feszítőerejű repeszgránátok. így az udvar felé, hátra néző földszinti nyílásokon nem tudott berepülni ellenséges gránát, míg az emeleti szinten, a sáncokra nyíló kapun az oldalazó lövések már bejuthattak, ezért kellett a bevezető részt többszörösen megtörni. Ez az elképzelés annyiban különbözik a „klasszikus" fülesbástyákétői, hogy azoknál a szomszéd bástya és az előterep oldalazását végző lövegeket is igyekeztek így elrejteni, míg a múlt században ezek az ágyúk már nyitottabban álltak, az erődök fő védvonalain, s csak a közvetlen oldalvédelmet ellátó lövegeket fedezték ily módon. Hiszen a tervezés korában a közvetett irányzás lehetőségét nem ismerték, az ágyúnál álló tüzérnek látnia kellett a célt. 412