Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Tolna Gergely: Komárom, Magyarország legnagyobb erődrendszere

leg elfoglaló támadókat kellett onnan visszaűznie. Ugyanerre a célra szolgáltak a kazamata további részein elhelyezett lőrések (pl. a II. erődnél a hátravont szárnyak udvar fele néző homlokzatain 2 sorban 6-6 puskalőrés, az V. erődnél a kazamatasor homlokzatán futott végig a lőrésvonal). Sőt, a teljes kaszárnyarészleg tetején, a földfeltöltéseken gyalogsági tüzelőállásokat alakítottak ki. Ezek elég magasan voltak már ahhoz, hogy róluk az előterepen pusztíthassák az ellenséget, de fő feladatuk minden bizonnyal az erőd sáncaira és udvarába betört támadók visszaszorítása lehetett. (5. fotó) Sajnos, a védműveken már nem tudtam fellelni egyetlen korabeli, a háború idejére szóló ajtó- vagy ablak zsalugátert sem, de a hasonló időszakban felépült krakkói példák alapján feltételezhetjük, hogy ha ilyenek voltak, azokon is lehettek lőrések. (A Nádor-vonalon a mai napig több helyen láthatóak múlt századinak tűnő fa táblák, de mivel azok az ostrom során nem nyújthattak megfelelő védelmet, valószínűleg a felkészülés során kicserélhették őket vastáblákra.) Az erőd árkait sem hagyhatták fedezet nélkül az építők. Mivel a szomszéd erődök messze voltak, s az egyes védművek körül felhalmozott földtöltés úgyis eltakarta az árkokat a saját lövegek elől is, csak két lehetőség kínálkozott az árkok védelmére, vagy a védmű árkába még egy kisebb bástyaformát (koffer, illetve más terminológiában caponier) létesítenek; vagy valamelyik oldalában kazamatavonalat építenek, s abból veszik tűz alá az árkot. A Nádor-vonalnál ez utóbbit készítették el. Az ötszögű erődök árkainak négy, az ellenség felöli - külső - oldalán végigfut egy galéria, melyből összesen 192 lőrés nézett a szárazárkokra.^ Azokban a sarkokban, ahonnan az erőd homlokzati oldalát lehetett oldalazni, ezeket a galériákat annyival megnövelték, hogy 3-3 ágyút is tüzelőállásba állíthassanak. Az oldalvonalak hosszantozása az árok lőrésein kívül még a galériába vezető útról is lehetséges volt,^ ha pedig az ellenség mégis bejutott valamelyik árokba, továbbjutását a folyosó fala, mint valami gát tudta megállítani. Kitörésekhez pedig több, a galériából az árokba nyíló ajtó állt rendelkezésre. (6. fotó) A védőgalériák azért az árok ellenség felé néző oldalán voltak kiépítve, mert a lőrések miatt ott szükségszerűen csak vékonyabb falat tudtak építeni. A támadó lövegek meredek röppályán repülő lövedékei esetleg tönkretehetnék akkor, ha elérnék, mivel azonban a golyók „visszafele" nem tudnak repülni, a legmeredekebb röppályán repülő lövedék is csak az árok fenekét, vagy annak az erőd fele néző oldalát találhatta el. Ott viszont csak a földtöltés támfala volt, amiben a tömör vas64 GRÁFEL 1990, 54. Pontosan ezért, az oldalazási képesség fokozása érdekében nem sülyesztették ezeket a folyosókat a föld alá. Megelégedtek azzal, hogy erős kőfeltöltéssel és vastag falakkal biztosítsák. Kicsiny méreteik, mély elhelyezésük s a glacis takarása fgy is biztosította, hogy szinte csak véletlenül lehetett eltalálni ezeket, viszont az oldalaikon kiépített lőrések jelentősen javították az erőd oldalvonala előtti árok oldalazásának lehetőségeit, illetve az erődök közti árokba nyíló lőréseivel meg tudta akadályozni, hogy az árokba betört katonák az erőd közelébe férkőzhessenek. 413