Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
Tolna Gergely: Komárom, Magyarország legnagyobb erődrendszere
sincs. Lehet, hogy a hatvanas évek modernizálási hulláma idején bontották el őket, de lehet, hogy ebben a században, amikor az erőd már jelentősségét vesztette, s kellett a hely az utak építéséhez. A NÁDORVONAL A régi városfal nyomvonalán épült fel 1844-1876 között, azért, hogy a támadó tüzérséget minél távolabbra szorítsák az Öreg- és Újvár egyesített tömbjétől. Az erődrendszerek fejlődése során folyamatos küzdelem folyt az erődítmények és a támadó lövegek között: a várak védőképességét próbálták olyan ütemben növelni, amilyen ütemben az ágyúk pusztító hatása növekedett. Eleinte, az alacsony röppályájú lövések - az ágyútűz - idején a felmenő fal felfogta a lövedékeket, s ezzel megvédte a mögötte álló épületeket. A 17. századra azonban, az egyre alacsonyabb és földsáncokkal egyre jobban védett falak már csak magukat oltalmazták, az ellenséges tüzérség fölöttük átlőve már képes volt a városok belső területét rombolni. Ekkor indult meg a „horizontális versenyfutás". Olyan távolra építeni a védővonalakat a védett területtől - a városoktól, vagy a várak magjától -, hogy az első vonal erődelemei előtt felálló támadó tüzérség maximális lőtávolsága kisebb legyen, mint az erődművekig tartó és az erődök meg a város közötti távolság. Azaz a védendő területeket csak az első védővonal áttörése után tudják a támadók rombolni. Ahogy nőtt az ágyúk lőtávolsága, úgy kellett egyre messzebbre kitolni ezt a védelmet a várostól. (Eleinte elég volt 1,5-2 kilométerre; míg az első világháborúra ez a távolság már 10-15 km-re nőtt.) Komáromban a Nádorvonal mintegy 1,5-2,5 kilométerre fekszik az Öreg és Újvár tömbjétől, ami a 19. század elejének, közepének követelményeit kielégítette. 58 1844-1847 között felépült a rendszer első négy eleme, majd a szabadságharc leverése után fejezték be az ötödiket. Ez az összefüggő sáncrendszer zárja le a Duna és a Vág közötti, csallóközi irányt. Az öt erőddel (bár formájuk miatt sokan bástyának emlegetik ezeket, a terveken mindenhol a werk szó áll) tagolt vonal nagyjából egyenesen húzódik, így az erődök is megközelítően egyformák. (8. ábra) Gráféi Lajos pontosan lemérte a II. számú erőd fő geometriai méreteit: az ötszögű védművek torokvonala 210 méter, halántékvonala 60 méter, a két homlokvonala 108-108 méteres, s a 145 fokos szögben találkoznak egymással. A homlok és az oldalfalak egymással 110 fokos szöget zárnak be. A homlokoldalon a sánc talpszéBár az M 59 mintájú 15 centiméter űrméretű várágyú lőtávolsága 2,3 km, az állítás mégis igaz. Ugyanis a támadók az ágyúikat nem helyezhették megtámadandó erődök közvetlen közelébe, hanem a védők lövegeinek lőtávolságán túlra, vagy annak a határára volt célszerű telepíteni az ostromágyúkat, így ha csak 1 kilométerre álltak fel az ágyúk a Nádorvonal erődjeitől, a további 1,3 km-es lőtávolságuk (2,3-1=1,3 km) már nem tette lehetővé az Újvár közvetlen támadását. PAULA 1997, 126. 411
