Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Tolna Gergely: Komárom, Magyarország legnagyobb erődrendszere

áll rendelkezésre, mint Csórichnak Komáromnál, akkor csak figyelőhadtestet lehet felállítani, amely a vártól elég messzire ver tábort, és a körülzárt erődöt, valamint az odavezető utakat csak járőrökkel ellenőrzik. Megpróbálják zavarni a forgalmat, azonban nagyobb kitörés esetén a zavaró erők tervszerűen szétszóródnak. Ezért jobbak erre a célra a könnyűlovas egységek - mint azt a török alóli felszabadító háborúk során több vár lezárásánál (Nagykanizsa, Eger, Temesvár) bizonyították. Ezek szerint Csórich hadteste rossz taktikával felálló, nem a feladatra alkalmas szervezetű alakulatokból álló seregtest volt. Miután beásták magukat a vár körül, nem tehettek mást, mind hogy várták, mit tesznek a magyarok. Klapka katonái pedig kitöréseket hajtottak végre. Az első nagyobb kitörést július 25-én hajtották végre. A roham végén Tatáig jutottak a honvédek, ahol számos ökör és egyéb élelmi cikk mellett a legfontosabb zsákmány egy postakocsi volt. Ebben megtalálták Haynau leveleit, amelyekben részletezte a záróerők elhelyezkedését és a tervezett lépéseit is. Ezek ismeretében határozta el magát Klapka egy igen nagy kitörésre, melynek a három legfontosabb célja: 1) elvágni az osztrák fősereg utánpótlási útvonalát és 2) rákényszeríteni Haynaut, hogy a blokkírozáshoz legalább még egy hadtestet kénytelen legyen Komáromhoz küldeni, ezzel is csökkentve a magyar fősereggel szemben álló erőit. Végül 3), bekeríteni és megsemmisíteni a Csórich hadtestet. Megtévesztő hadműveletként július 30-án a Kosztolányi-dandár (3 gyalogos zászlóalj, 4 lovas század és egy lovasüteg) kitört a Nádor-vonalból és a Zsitva mögé visszaszorította az osztrákokat. Ezután augusztus 3-án indult meg a nagy kitörés, egy eléggé bonyolult haditerv szerint. Öt hadoszlopot mozgató nagy bekerítő hadművelet lett volna, melyben a főszerepet, a legkülső íven „loholó" bekerítő csapatnak azt a Kosztolányi dandárt szánták (de most már Aschermann százados parancsnoksága alatt), mely csapatainak nagy része előző nap tért vissza a Csallóközből, egy 30 kilométeres menettel. És a kitörésnél egy újabb, 25-30 kilométeres, harcokkal egybekötött menetet bíztak ezekre a katonákra. Augusztus 3-án reggel a kitörés jól indult. A szemből támadó 4 csoport előretört és lekötötte a záró csapatokat, a Kosztolányi dandár pedig elindult, hogy körbefussa az osztrákokat. Délután öt óráig nem indítottak nagy rohamot a magyarok, várva a megkerülő csoport parancsnokának, Aschermann századosnak a jelentését, a bekerítés sikeréről. Sajnos, ezt nem tudták a honvédok végrehajtani. Egyrészt, mert már több napja kimerítő meneteket hajtottak végre, s egész egyszerűen nem tudtak olyan versenytempóban gyalogolni, mint azt a terv előírta; másrészt igen erős ellenállásba ütköztek. így Klapka szemből megindította a támadást. Az osztrákok pánikszerűen menekültek, csak a lovasságuk állt ellen addig, amíg a gyalogság átmenekült a Duna bal partjára. A bekerítés sikertelensége ellenére a kitörés nagy győzelemmel és teljes sikerrel járt: gyakorlatilag szétverték a II. osztrák hadtestet, zsákmányoltak 30 ágyút (ezek közül 11 db 24 fontos, 14 db 18 fontos és 3 hegyilöveg) és 5000 puskát. Klapka 2 hadtestet szervezett a várőrségből, az egyik visszahúzódott az erőd vé406