Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Tolna Gergely: Komárom, Magyarország legnagyobb erődrendszere

eleimére, a másik, a „mozgó hadtest" felszabadította Komárom és Győr vármegyét, ahol egyből 6000 honvédot újoncoztak. Eközben még a vár tüzérségét is sikerült jelentősen megnövelniük, hiszen abban a listában, melyet az osztrákok készítettek a vár átvételekor, már 90 tábori ágyúról, 205 várágyúról, 69 mozsárról, 155 különálló csőről készítenek leírást, azaz összesen 519 tüzérségi eszközről.

47 Ezek a sikerek túl későn születtek: augusztus 9-én Bem csatát vesztett Temesvárnál, 13-án pedig Görgey letette a fegyvert Világosnál. Erre a hírre Klapka visszavonta seregeit a megerődített táborba, s ott várta a jövőt. Ekkor még a megye területén nem is voltak osztrákok, csak augusztus 20-ra sikerült újjászervezni az ostromgyűrűt. Ezután egymás után mentek Klapkához a követségek a cártól, a császártól és Haynautól a feltétel nélküli megadás ügyében. A várparancsnokság viszont minden magyar katonának és tisztnek teljes amnesztiát követelt. Mindkét félnek engednie kellett. Klapkának azért, mert előbb-utóbb kifogynak a vár készletei, Haynaunak azért, mert egy esetleges ostrom hatalmas vérveszteséget jelentett volna, egy évnyi ostromzár meg nevetségessé tette volna a hadsereget és a császárt is. Végül szeptember 27-én megkötötték a békeszerződést a következő feltételek mellett: minden Komáromban levő személynek, civilnek és katonának egyaránt, teljes bűnbocsánat és feledés, amnesztia, a katonák bántatlanul hazamehetnek, nem sorozzák be őket a császári hadseregbe. Aki kéri, annak útlevél külföldre, végül a tiszteknek egyhavi, a katonáknak 10 napi zsold kifizetendő, s a vár tartozásai bármilyen megkívánt érvényes fizetőeszközben kifizetendők. Ezeknek a feltételeknek köszönhetően menekültek meg sokan a büntetéstől, mert vagy még időben Komáromba menekültek (mint például Jókai Mór, Újházy László kormánybiztos vagy Horváth Mihály is, aki a Szemere-kormány művelődési minisztere volt), vagy Klapkáék egyszerűen belevették a neveiket a listába. A fenti feltételek szerint aláírt kapituláció értelmében október 2. és 4. között adták át a vár védműveit az osztrákoknak. Klapka az október 3-i napiparancsában búcsúzott a honvédektől, s 4-én az utolsó erődről is levonták a magyar lobogót. Véget ért a szabadságharc, Komárom is beszüntette az ellenállást. Ez csak a magyar történelemben szomorú epizód, az erőd történetében újabb virágkor következett: nekiláttak a megsérült védművek kijavításának, s a rendszer befejezésének. Várparancsnoknak Simunich altábornagyot nevezték ki, az erődítési igazgató pedig Michael Maly lett. Jelentős áttervezéseket nem végeztek (5. ábra), a védelmet továbbra is a Nádor- és a jelentősen megerősített Vág-vonalra támaszkodva képzelték, a Duna jobb partján pedig a kijavított és átépített Csillagerőd, a monostori Homokhegyen régóta tervezett erőd alkotta volna a védelem gerincét, kiegészítve az igmándi út lezárására épített új várral. A három erődöt egy sáncrendszer kötötte volna össze, amelybe még egy nagyobb, az Igmándi erőddel összevethető méretű CSIKÁNY 1994, 36-38.; KISS 1994, 27-38. 407