Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
Tolna Gergely: Komárom, Magyarország legnagyobb erődrendszere
A szigeteket is tervezték megerődíteni, a dunai szigeten egy, teljesen körbefutó sáncrendszer, valamint a szigetet keresztben tagoló három sáncvonalból állt volna. A védművek között hidak szolgáltak volna az összeköttetésre. A Vág-dunán kettő, a Hadi szigetre is kettő, melyből az egyik a Nagy-Dunán is keresztülérve az üjszőnyi oldallal is tartotta volna a kapcsolatot. Lett volna még egy híd a Dunán, mely a tervek szerint az Öregvár lábától indult ki, s már a fedezetlen területen ért volna át a jobb partra.39 Az építkezések 1810-ben indultak, Chasteler, majd Dedovich (más forrásokban Dedovics vezérőrnagy) altábornagyok vezetése alatt. Tőlük Péchy Mihály tábornok vette át az irányítást, 1821-től pedig Neuheuser ezredes. 40 Az építkezések első ütemében történtek a földkisajátítások. Ekkor vették meg a Zichy grófoktól a monostori homokhegyet is, ahol később a Monostori erőd épült fel. Ekkor modernizálták az Öreg- és az Újvárat is. Ha hihetünk a korabeli térképeknek, ekkor bontották le a még álló házakat az Óvárban, s alakították át ügy a kazamatarendszerét (mely során 104 helységet alakítottak ki), hogy azokba minden szükséges beférjen. Ezután már a föld felszíne fölé kiálló falú épületek nem álltak az Öregvár udvarán, minden helyiség megfelelően biztosítva volt. Az Újvárban is lebontották az eddigi házakat és a templomot, helyettük felépítették az üj rendszerű kaszárnyaépületet, majd a parancsnokságot. A laktanyaépület építése 1810-ben, a parancsnokságé 1815-ben kezdődött, s az Öreg és az Újvár átalakításával 1839-re végeztek. A Nádor vonal tábori jellegű erődítéseinek állandóvá történő átépítése 1833-ban kezdődött, Pflügl mérnökkari százados tervei alapján. Nem lehet pontosan megállapítani, hogy mikor, de valamikor az építkezések során teljesen más védelmi koncepcióra tértek át. Ugyanis a 19. század elején a német hadmérnökök kidolgoztak egy teljesen új védelmi rendszert, mely az addig használatos franciánál korszerűbb, jobb, - szerintük - hatásosabb és - ez sem elhanyagolható szempont! - olcsóbb volt. Ezt a rendszert a tervezők nemzetisége után új porosz rendszernek nevezték el. Ezt vette át az osztrák hadmérnöki kar is, s számos erődöt emelt ennek a védelmi rendszernek a módosított, osztrák formájában. A tervezők újítása abban volt, hogy rájöttek: nemcsak a szomszédos bástya és kötőgátak oldalazása a fontos, hanem az ellenség ostromágyúinak mielőbbi elhallgattatása is. S mivel ekkor már az ostromtüzérség nem elölről lőtte a bástyákat, hanem oldalról, a bástya fő feladata abban állt, hogy a két homlokoldalán felállított lövegekkel leküzdje a másik bástya oldala ellen támadó, s ezért a saját homlokvonala elé kerülő ellenséges ágyuúkat. Igen nagy jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy mindent tűz alatt lehessen tartani, minél több helyről. A tervezet térképe: KECSKÉS 1978, 194. A különféle védművek legjobb magyar megfelelőit DOMOKOS 1986, 52-74. adja. A különböző francia rendszerekről jó áttekintések részben ugyanott, illetve PAULA 1997, 31-41. és BRUNNER 1907, 198-205. KECSKÉS 1984, 165. 399
