Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
Tolna Gergely: Komárom, Magyarország legnagyobb erődrendszere
tését Martin Dedovich mérnökkari vezérőrnagyra bízták, s a legsürgősebb erősítések azonnali végrehajtására 1.000.000 forintot ki is utaltak. 38 A tábornok által elkészített tervek igen nagyvonalúak voltak. Érdekes, hogy noha ekkorra már kialakult egy jellegzetes osztrák erődítési forma, melynek tipikus példái Gyulafehérvár, Arad, Bécs, Temesvár erődítései voltak, a tábornok mégis inkább francia elvek alapján készítette terveit. (4. ábra) Az öregvár jelentősen kibővült volna, egy északkeleti irányba, a Duna hordalékára épített hárombástyás elővédmű (koronamű, Kronwerk) által, az Újvár bástyái közé egy-egy ollóművet (tenaille), eléjük kétrészes ravellineket tervezett, melyeket az ollóművel árokoldalazóművek (caponierek) kötöttek volna össze; a bástyák homlokzata elé pedig „ellensáncokat" (contregarde) készíttetett volna. Ez a rendszer tulajdonképpen Vauban francia tábornok védelmi rendszerének egy változata volt. A vársík és a várárok találkozásánál fedett utaknak és fegyvertereknek kellett volna biztosítani a vár közvetlen védelmét. A tervek alapján a város védelmét a napóleoni háborúk során épített sáncrendszer nyomvonalán húzódó védővonal látta el, melynek 4 bástyája a Hadi-sziget, 7 bástyája a Csallóköz és 2 egész, valamint egy félbástyája a Vág-Duna irányába nézett volna. (Ezek a védművek már viszonylag egyszerű, tagolatlan formájúak lettek volna, hiszen fő feladatukul nem a kötőgátak védelmét szánták, hanem a szomszéd bástya ellen oldalazó tüzelésre felállított ellenséges ostromágyuk leküzdését, a homlokoldalaikról vezetett tűzzel.) A bástyák előtt kettős árokrendszer húzódott volna. A belső árok külső oldalán egy összefüggő, de egyszerű sánc fedezte volna a bástyák lábát az ágyútűz ellen. Ezt a sáncot csak kisebb ékművek (redoutok) oldalazták volna. Az előtte húzódó fő árok ellenség felőli szélén fűrészfogszemen megtört fedett út, fegyverterek, és az azokat biztosító kazamatázott ékművek kaptak volna helyet. Mindezek előtt még 4 előretolt állás (ún. nyíl-védmű) akadályozta volna a támadókat a fal megközelítésében. Hasonlóan francia hatásokat vehetünk észre a többi erődítésben is. Dedovich vezérőrnagy a Vág-dunai hídfőállás helyére egy hatalmas, négyzet alakú erődöt tervezett, négy bástyával, s közéjük három oldalon (a víz felöli szakaszon nem tervezett ilyet) a már leírt rendszer szerint ollóművek, caponierek és ravellinek tagolták volna a védelmet. Sajnos, a tervrajzon nem látszik teljesen biztosan, de úgy tűnik, hogy még a fegyverterek tagolására is gondot fordított: a közepeikre egy-egy kazamatázott sáncot tervezett, mellyel a fegyverterekre betört ellenséget lehetett pusztítani. Ez az elképzelés is Franciaországban jelent meg, a Meziére-féle hadmérnöki iskola rendszereiben (melynek a legnevesebb mérnöke Cormontaigne volt). A Vág-dunai hídfő védelmét az erőd két oldalán két-két zártsánc és az azokat összekötő sáncok egészítették volna ki. A Duna jobb partján a Vág-dunaihoz mindenben hasonló két erőd, és az azokat összekötő és övező 3 „nyíl-védmű" és két zártsánc tette volna teljessé a védelmet. CSIKÁNY 1998, 96. 398
