Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
Tolna Gergely: Komárom, Magyarország legnagyobb erődrendszere
rajza jóval összetettebb. A két kötőgátra bontott csallóközi frontvonalat túl hosszúnak találta, ezért ebben a tervben ezeket az oldalakat tovább tagolja, egy szarvműként („hornwerk") előreugró védművel, melynek sarkait szintén fülesbástyaként képezte volna ki. A védelmet négy magasított ágyúállás („cavalier") és két fedőgát erősítette volna. 25 Ezeket a védvonalat nagyjából a korábbi városfal vonalán, de annál kicsit nagyobb területen tervezték volna felépíteni. A védművek belső oldalán elengedhetetlen földfeltöltések és a szabályozott belső utcarendszer miatt azonban nagyméretű kisajátításokra és kártérítésekre lett volna szükség, ami nagyon megdrágította volna az építkezést. A császári kincstár képtelen volt erre a célra ilyen nagy összeget áldozni, így az új erődrendszer kiépítése egyelőre elmaradt, így 1594-ben, a tizenötéves háború második évében az Öregvárnak egyedül kellett szembenéznie Szinán nagyvezér Győrt már bevevő, diadalmas seregével. A török ostromágyuk október 6-án foglalták el tüzelőállásaikat a Duna jobb partján, S nyitottak egyelőre eredménytelen tüzet a vár ellen. Csak nyolcadikán vonult át a sereg a Csallóközbe, ahonnan már eredményes ostromot lehetett folytatni. A császári hadvezetést igen súlyosan érintette ez a hír: ha Győr után Komárom is elesik, gyakorlatilag nyitva az út Bécsig. Ezért villámgyorsan összeállítottak egy felmentő sereget, Kari Mansfeld gróf vezetésével. A szövetséges hadsereg közeledtének hírére, a hidegre fordult időjárás és a táborban kitört tífuszjárvány hatására Szinán nagyvezír október 22-én elrendelte a visszavonulást. 26 Az ostrom során már megemlítik a hídfőerődöket. Ugyanis a védősereg a Duna jobb és a Vág-Duna bal partján is emelt egy-egy 100 főt befogadó górét, vigyázóházat, melyekből a környéket jobban ellenőrizhették, illetve a palánkban szállásoló huszárok hamarabb indulhattak támadásra, mert nem kellett az időrabló és veszélyes dunai átkeléssel bajlódniuk. Visszavonulás esetén pedig ide menekülhettek, s nem torlódtak össze a keresztény katonák a folyó partján, ami szintén veszélyes, mert lehetőséget ad a töröknek az átkelés megzavarására. W. P. Zimmermann metszetéről még a kiserődök formáit is ismerjük: négyzetes alakúak, sarkaikon négy bástyával, s mindkét erőd belsejében l-l őrtoronnyal. Természetesen ezek az őrállások nagyobb ostrom kivédésére alkalmatlanok, a védők is felgyújtották 1594-ben ezt a két palánkot. A Duna jobb partján fekvő erősség neve Szent Péter palánk, míg a mátyusföldi a Szent Miklós, illetve, későbbi nevén a Szent Fülöp palánk. A 17. század közepéig nem sokat változott a vár. Kijavították az 1594-es ostrom sérüléseit, a városfalat is visszaállították, s a palánkokat is fenntartották. Az 16631664-es háború során, egy követség tagjaként járt az erődítményben Evlia Cselebi is. „Háromszög alakú, erős, hosszú épület, mely mintha Kilid-ül Báhr kikötője volna. Ez a német császárságnak az oszmánok felőöl igen erős védőfala... Mivel az elBANFI 1932, 14 - 17. KECSKÉS 1984, 101 - 106. 394