Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Kemecsi Lajos: Adatok a tati fazekasság történetéhez

A háborús vereség más téren is érintette a fazekasok munkáját. A hagyományos ércbányák a megszállt területen voltak, így a máz alapanyagához jutás rendkívül megnehezedett. A fazekasok megkíséreltek egy vízimalmot bérelni, a szükséges mázanyag őrléséhez. A tagdíjakat 40 fillérről 2 koronára emelték, de az özvegyek ennek csak a felét fizették. A beíratási díjat is felemelték 4 koronáról 20 koronára. Visszatérő feladatot jelentett a közgyűlés számára az agyagbányák fenntartása, bérbe adása, üzemeltetése. Ezt a kérdést először az ún. kutya-hegyi bánya ügyében tisztázta a közgyűlés (1878). „Köteles minden egyes tag a kutyahegyi agyagbányából hozott földjének mennyiségét haza hozatalkor vagy a haza hozatal után leg fejebb egy 24 ora alatt jelenteni az illető helyen s arról egy czédulát vátani és kocsijával a társulat pénztárnokánál harmincz krajcárt fizetni. Ki ezen kötelettségének teljesítését elmulasztja minden okvetlen mind annyiszor valahányszor kitudódik 2 forint büntetést tartozik minden ellenvetés nélkül a társulat pénztárában le fizetni."

128 Az agostyáni bánya esetében is a fentiek szerint szabályozták a mesterek nyersanyaghoz jutását. Külön földhozatali jegyzőkönyvet állított ki a társulat, amely azonban sajnos eddig nem került elő. Ennek a nyilvántartásnak a segítségével pedig kutatható lenne egy-egy műhely nyersanyag igénye, a munkák időrendje is. A nyersanyag igénnyel függ össze a fazekasok törekvése újabb megfelelő bánya nyitására. 12

9 A terület kiválasztását gondos mintavétel előzte meg és az így nyert agyagot ki is próbálták, hogy megfelelő-e a minősége. „A közgyűlés határozta, hogy a kocsi úti temetőn túl levő föld megpróbáltassék. A nevezett föld megkutatására nevezett ki a közgyűlés négy tagból álló bizottságot, kiknek fáradtsági díjban négy forint határoztatott meg. ...a kiásott földből a társulat költségére egy kocsi föld az elnök lakására hozattassék hogy azt a tagok szét hordván megpróbálják hogy vajon az üzlethez minden tekintetben alkalmasé...".

130 1880-ban is a legfontosabb feladat a társulat jegyzőkönyve szerint a megfelelő agyaglelőhely felkutatása és megszerzése volt. 1881-ben végül sok vizsgálat és próba után a komáromi útban Sebestyén Pál herés földjét találták megfelelőnek. A társulati tagok közösen vették meg a földet, ahol agyagbányát nyitottak. Eddig nem ismeretes a társulat nyomtatott alapszabálya, amelynek előállításáról 1879-ben rendelkezett a közgyűlés. A jegyzőkönyvekben szintén rendszeres a szolgáló mester feladatkörével kapcsolatos vitás helyzetek megoldása. Az 1878. július 7-i közgyűlés határozata szerint: „A társulati szolgára nézve a közgyüllés miután a jelenlevők közül senki el nem fogadta szavazat többséggel meghatározta bogy minden tag az ő fölvételének sorrendje szerint a társulati szolgaságot egy évig 4 forintért elfogadni vagy a szolgálat Ipartársulati Jegyzőkönyv KDM. NA. 7. Körmendi Géza könyvében (1988) bemutatja az agyaglelőhelyek térképét 72. Ipartársulati jegyzőkönyv KDM. NA. 14. 375