Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Kemecsi Lajos: Adatok a tati fazekasság történetéhez

A tatai fazekasok múzeumban őrzött legrégebbi irata a Protocollum, amelyben 1782 és 186 közötti feljegyzések alapján vizsgálhatóak a környékbeli településeken dolgozó céhtagok. A Tatán kívül élő és dolgozó fazekasmesterek területi megoszlása a céh Protocollum alapján (1782-1806): Helységek Mesterek száma Sömle (Vértessomló) 4 Bitske (Bicske) 1 Alsó Galla 2 Bókod 1 Fölső Galla 5 Szőlős 1 Környe 1 Összesen 15 A bejegyzésekben szereplő 50 mester közül 15 fő dolgozott Tatán kívül (30 %). A Tatán kívül működők későbbi számát és területi megoszlását a céh kántorkönyvében megőrzött feljegyzések alapján vizsgálva megállapítható, hogy az összes (136 fő) közül 39-en éltek és dolgoztak környékbeli településeken (28%). A Tatán kívül élő és dolgozó fazekasok területi megoszlása 1834 és 1876 között a céh kántorkönyve alapján: Helységek Mesterek száma Sömle (Vértessomló) 3 Bókod 7 Gala (Tatabánya) 20 Ketsked (Kecskéd) 1 Bátor Keszi 1 Szák 3 Lábatlan 1 Felső Gálya (Tatabánya) 1 Neszmély 2 Összesen 39 Az adatokból kitűnik, hogy lényegében a mesterek számának növekedésével és így a mesterség erősödésével egyenesen arányos a környező településeken élők számának változása. A két táblázatot összevetve megfigyelhető, hogy több olyan település is szerepel az egyik időmetszetben, amelyik a másikban nem. így hiányzik a későbbi községek közül a 18. században még szereplő Szőlős, Környe, illetve Bicske is. A táblázatok alapján látható, hogy legnagyobb számban a közeli AlsóFelső Galla községek fazekasai szerepelnek a kántorkönyvben. Ez 1841 után természetes is, hiszen mint ezt már Körmendi Géza is közölte könyvében, fiók céhként tartoztak a tatai fazekascéhhez.

102 A kántorkönyvben szereplő települések KÖRMENDI 1988, 11. Közli a belépés alkalmával kiadott irat teljes szövegét is. 369