Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Kemecsi Lajos: Adatok a tati fazekasság történetéhez

az összes inas 29 %-a 1837 és 1870 között). A korábbi munkák hangsúlyozták a tatai fazekasok református magyarságát, a szegődtető könyv adatai alapján kitűnik a katolikus vallású inasok nagy száma (51 fő, 21%-a az összes inasnak). Legkevesebben az evangélikusok szerepelnek az inasok között (7 fő, az inasok számának 2 %-a). A feljegyzett vallású inasoknak több mint a fele volt református (54 %), katolikus volt 39 % illetve evangélikus 5 %. Az adatok árnyalják a tatai kézművesek társadalmáról kialakított korábbi képet. Időnként a forrásokból hiányzó adat is hordozhat lényegi információt. A szegődtetett inasok között ismeretes, hogy szép számmal voltak helyi mesterek fiai, rokonai. Azonban a tatai fazekascéhbe tartozó mesterek rokonainál a legritkább esetben tüntették fel a felekezeti hovatartozást. Feltételezhető, hogy a reformátusok aránya nagyobb lenne abban az esetben, ha a mesterek leszármazottairól is feljegyzik vallásukat. A vallásnak a céh életében betöltött szerepére az ismert iratokban nem találunk adatokat. A különböző felekezetek ellentéteit sem rögzítették a korabeli feljegyzések. A szegődtető könyv és a különböző iratokban szereplő mesternévsorok alapján egyértelmű, hogy a tatai fazekascéh utánpótlása erősen belterjesnek mondható. Több segéd is szerepel aki később mesterként is feltűnik és gyereke, unokája, testvére is a fazekasipart űzi a városban. A protocollumban és a szegődtető könyvben szereplő összes inas (285 fő) közül 53 fő neve mellett szerepelt, hogy a mesterfia megjelölés - és még 5 alkalommal mostoha fia - ami az összesnek 20,3 %a. Ezek mellett két alkalommal a fazekasmester testvérét, úgyszintén két alkalommal unokáját említik a források. Egy mester pedig a sógorkáját fogadta maga mellé inasnak. Az inasok 22,1 %-a tehát biztosan rokona a mesternek.59 A mestereket illető kedvezmények közé tartozott, hogy fiát bármikor szegődtette egészen fiatalon is. Fazekas legények Az országosan elterjedt rendszernek megfelelően az inas felszabadításakor mesterével közösen köteles volt megjelenni a céhmester előtt s itt bizonyságot tett munkájában való jártasságáról.

60 Ennek megtörténte után legénynek nyilvánították s első kötelességévé tették, hogy az inasok társaságát kerülje, s csak becsületes céhbeli legényekkel barátkozzék. Legény csak az ún. társpohár megfizetése után lehetett. A társpohár összege esetén is különbséget tettek a mester családból származó fiúk javára. A mester fia csak fél társpohár díjjal tartozott. A társpohár intézménye illetve a legénnyé válás lezajlása nem ismeretes a tatai fazekas céhnél. Valószínű, hogy az általánosan elterjedt módon két keresztapa segítségével és jelentős mennyiségű bor fizetésévei-elfogyasztásával végezték ezt a szertartást."

1 59 Hasonló eredményeket igazolhatnak az anyakönyvi bejegyzések is. Vö. G. VÁMOS 1977. 60 RICHTER M. 1940, 74-76. 61 BANNER 229. illetve RICHTER M. 1940, 79-81. 359