Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Kemecsi Lajos: Adatok a tati fazekasság történetéhez

A megszabott - rendszerint 3 évi - vándorlást mindenkinek egyfolytában kellett elvégezni. A legény érkezése után a legények szokásos szálláshelyét kereste fel, s másnap jelentkezett az illetékes céhmesternél. A munkába állás idejéig a legény iratai a céhládába kerültek. A beszegődött legénynek többhavi felmondási idő letöltésével lehetett csak mesterét elhagyni. Az eltávozó legénynek az őt alkalmazótól igazolást kellett kapnia munkájáról és magaviseletéről. A vándorlások útvonalát s így a kapcsolatrendszer jellegét elsősorban a vándorkönyvek segítségével kutathatjuk. A legények helyzetére is utal az, hogy egyik mester a másiktól nem csábíthatta át a legényt. Az ilyen jellegű viták és büntetések is szerepelnek a tatai fazekasok Protocollumában.

62 A legények körüli viták egyébként a céhes ipar körüli nehézségeket is jelzik. A növekvő létszám mellett a megélhetés egyre nehezebbé vált. Egyre kevesebben vállalták a legénykedést, s ez a létszámcsökkenés okozta a mesterek közötti nézeteltéréseket.

63 Az inasok felszabadításától a mesterré válásig tartó idő a 19- század folyamán egyre hosszabb lett. Érdekes, hogy a tanulóidő feltűnően hosszúra nyújtása a fazekasok gyermekeinél volt jellemző.

64 A tatai mestereknél dolgozó legények feladatairól, életükről nem szerepelnek adatok az ezúttal feldolgozott iratokban. Remélhetőleg még előkerülnek további lappangó iratok, amelyek segítségével közelebbi képet nyerünk erről a témáról is. A fazekasmesterré válás hosszú folyamatán belül a legények vándorlásának bemutatását a tatai Borsos József példájával illusztrálhatjuk. Személyének kiválasztását indokolja, hogy már édesapja működéséről is rendelkezünk adatokkal, illetve, hogy vándorlásának dokumentumát is a múzeum őrzi. A feldolgozott iratokban is fontos adatokat találtunk vele kapcsolatban. Személyéről pontosabb információkat a vándorkönyve őrzött meg számunkra. Az 186l-ben megnyitott vándorkönyvet ugyanabban az évben nyomtatták Pesten. A kétnyelvű (magyar-német) kis könyvecske (48 lapos) a Helytartótanács 1816-ik évi 21080 számú rendelete alapján rögzíti tulajdonosa adatait. A vándorló legény köteles a kis könyvecskét jó állapotban megőrizni, és állomáshelyein bejegyzésekkel dokumentálni vándorlását. Két napi sikertelen munkakeresés után köteles a legény tovább folytatni útját. Előtte azonban könyvében az illetékes céhmester bejegyzéssel igazolja kísérletét. A céhek megkövetelték, hogy a legények ne szakítsák meg a vándorlást és ne dolgozzanak kontárnál. Igaz, hogy az 1848-as Klauzál Gábor-féle, a vándorlás kötelező voltát eltörlő törvény hátrányosan érintette a céheket. A kiadott könyvecske megszabja az utazás határait is. Tilos a császári örökös tartományokat elhagyni. Azokon a helyeken, ahol sikerült elhelyezkednie, munkája végeztével a céh bejegyzése igazolja megfelelő magaviseletét és szor62 ,A harag fölbontása felül Gyallai és Szentsei közöt Való vilongas a két Legény Miat 2 forint" Protocoilum KDM. HGY. 03 Vö. SPÓNER P. 1999, 609. 64 Vö. SZALAY 363. 360