Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
Kemecsi Lajos: Adatok a tati fazekasság történetéhez
A táblázat adatainak vizsgálata segíthet a tatai céh kapcsolatrendszerének kutatásakor is. Hasonló vizsgálatot végzett el Bodó Sándor a miskolci fazekasmesterek származását kutatva a legénytársaság okmányainak segítségével. 54 Az egyes fazekasközpontok ún. vonzáskörzetének - tehát ahonnan a tanulni vágyók származnak - a vizsgálatához az egyes városokban dolgozó vándorlegények kutatása a legfontosabb. 55 A tatai céhnél dolgozó legényekre vonatkozó adatok hiánya azonban ezt a kutatást jelenleg nem teszi lehetővé. Viszont egy szűkebb körű intenzívebb kapcsolat bemutatására alkalmasak a céhnél alkalmazott inasokra vonatkozó adatok. A kötelező vándorlással szemben ez elsősorban spontán illetve hoszszú idő alatt kialakult kapcsolatoknak az eredménye. A mesterek által alkalmazott inasok születési helyét ugyan nem minden esetben rögzítették a tatai jegyzőkönyvben, de a meglévő adatok is segíthetnek a vonzáskörzet felvázolásában. (Az inasok száma esetében csak 12,3 %-ban (35 esetben) szerepel a születési hely.) A következő táblázat felsorolja ezeket, jelölve, honnan hány inas származott. Születési hely Inasok száma Csákvár 3 Pápa Bicske Palota Tata Sömle Bókod 12 Keszi Felsőgalla Süttő Veszprém Dad Nyergesújfalu Neszmély Mint a mellékelt térképvázlat is mutatja, a tatai céhbe szegődött inasok túlnyomó többsége a város kb. 30 kilométeres körzetéből származik. 5 ^ Elsősorban a történeti Komárom vármegye Dunától délre fekvő vidékéről érkeztek, de a Dunától északra levő Keszi községből is származott tanuló (1836-ban és 1849-ben). Legtávolabbról Palota, Pápa, Veszprém városokból jöttek az inasok. A távolabbi városokkal tehát nem csupán a legények vándorlása idején került kapcsolatba a tatai fazekas céh hanem már az inasok is jöhettek ilyen távolságból. A kapcsolat kölcsönös volt mint ezt Borsos Pál inasságát igazoló Pápán kiállított levele is bizonyítja. BODÓ 1978. 55 BODÓ 1975, 89-93. 56 Vö. G. VÁMOS 1977, 215-216. 357
