Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Kisné Cseh Julianna: A mészbetétes edények kultúrája lelőhelyei Komárom-Esztergom megyében

KUTATÁSTÖRTÉNET ÉS A LELŐHELYEK „CSOPORTOSÍTÁSA" Az utóbbi évtizedek munkái a Dunántúl középső bronzkorában meghatározó szerepű mészbetétes kerámia művelődésének kialakulási folyamatát, tér- és időbeli kiterjedését igyekeztek körvonalazni.3 A kultúra etnikai összetevőinek meghatározását, belső kronológiájának kidolgozását alapvetően a kerámiatipológia segítségével igyekeztek megoldani. Kialakulásában a kisapostagi kultúra szerepét már régóta hangsúlyozza a magyar kutatás. Elkülönítését a névadó lelőhely feltárása tette lehetővé, melynek teljes feldolgozása 1942-ben jelent meg.

4 Bár már ezt megelőzően is történtek kísérletek a kultúrához tartozó lelőhelyek és emlékanyag elkülönítésére, de a temető teljes leletanyagának pontos ismerete hiányában ezt nem lehetett megoldani.

5 Mozsolics Amália az általa Bronzkor 1-be keltezett kultúrát két időszakra osztotta (Kisapostag I. és II.), és a második fázisba sorolta azokat a leleteket, melyeken a kisapostagi jegyek mellett feltűnnek a mészbetétes kerámia kultúrájának jellegzetességei is. Az elkülönítést a formai jegyek mellett egy sajátos díszítésbeli technika alapján határozta meg, ami szerint a kisapostagi kultúrára jellemző tekercselt pálcikás mészbetétágy ezeken az edényeken a mészbetétes edények kultúrájára jellemző szélesebb sávban jelenik meg.6 Igyekezett megoldani eredetének kérdését is; a haranglakú edények kultúrája folytatásának tartotta, s kialakulásában az osztrák „Litzenkeramik", a vuéedoli kultúra és - a harang alakú edények kultúrájának közvetítésével - a zsinegdíszes kerámia hatását hangsúlyozta. Bóna István a kisapostagi kultúra kialakulását keleti elemek behatolásának tulajdonítja, ami a nagyrévi kultúrával közösen alakítja ki a vatyai kultúrát, a bécsi medencében pedig a gátai csoport egyik alapja.

7 Bandi Gábor a dunántúli mészbetétes kerámia eredetével, s a korai bronzkorral foglalkozó tanulmányaiban elveti a kisapostagi kultúra önállóságát.

8 A Mozsolics Amália által a kisapostagi kultúra II. fázisába tartozó lelőhelyeket a tokodi csoporttal („zárt temető és telepegyüttesek" a Duna mindkét partján az Ipolytól Süttő-Dunaalmás vonaláig) azonosította. A többi lelőhelyet is igyekezett besorolni kulturális hovatartozásuk alapján, ami szerint még további három csoportot állított össze (Guntramsdorf-Drassburg (Litzenkeramik) csoport önálló lelőhelyei Győr3 BANDI 1963a, 23-45.; BANDI 1963b, 103-108.; BÁNDI1965, 65-71.; BANDI 1972, 41-58.; BÁNDITORMA 1971, 35-44.; TORMA 1972, 15-34.; BÓNA 1975.; TORMA 1978, 15-24.; CSÁNYI 1978, 2950.; KOVÁCS 1994, 119-132. 4 MOZSOLICS 1942, 1-44. 5 BÁLINT 1935, 145-148.; PATAY 1938.; MITHAY 1941.; 6 MOZSOLICS 1942, 1942), 16-17. 7 BÓNA I960, 53. 8 BANDI 1964, 65-72.; BANDI 1965-66, 11-25., 1-4. ábra.; BANDI 1967, 27.; BANDI 1972, 41-58. 24