Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

T. Dobosi Viola: Ember és környezete

egy-egy medencében. Az nem bizonyítható, hogy ezek az egymástól pár tucat méterre sorakozó medencék kultúrrétegei abszolút egyidejűek-e, de az bizonyos, hogy régészeti értelemben egykorúak, mint ahogyan a szuperpozícióban lévő települési felszínek kontinuus belső fejlődést és szakaszos vissza-visszatérést igazolnak. Az is bizonyított, hogy a különböző települési időszakokban a település centruma eltolódott egymáshoz viszonyítva. A legelső, legidősebb település az I. lelőhelyen a leggazdagabb, a 3. kultúrréteg a szomszédos medencében, míg a legfiatalabb periódus leleteit csak a III. lelőhelyen találtuk meg. Nyomós érv a vértesszőlősi telep tartós használata mellett, hogy Kretzoi Miklós az I. lelőhely leggazdagabb kultúrrétegének faunamaradványaiból elképesztő húsmennyiséget kalkulált. A 160-250 egyed nagyemlős 5-120 mázsa tiszta húst jelentett (!) ami egy optimálisan 30 főre becsült közösségnek is hosszantartó, biztos táplálék.

22 Tata középsőpaleolit lelőhely települési körülményei nem olyan kedvezőek, mint Vértesszőlősé. Egy sor feltételnek nem felel meg: hiányzik (vagy legalább is kevés van) a klasszikus konyhahulladék, (telepcsont), a tűzhely. A mésztufafalak azonban tartósan használt területet kerítettek be. A leletanyag jellegéből két funkció lenne feltételezhető: 1. Az állatcsontok zöme nem anatómiai sorrendben, de épen fosszilizálódott illetve cementálódott csont-brecciává. Ez Vértesszőlősön Vértes László interpretációjában azt jelenti, hogy a zsákmány feldolgozásának első stációja, azaz feldaraboló hely lehetett.

23 Mindkét lelőhely átlagos eszközmérete azonban megkérdőjelezi ezt a magyarázatot: éppen ez a művelet igényli a legnagyobb eszközt és erőkifejtést. 2. A Gábori-házaspár több dolgozatában felvetetette: Tata eszközkészítő műhely volt.

24 Az eszközelőállító folyamat különböző mozzanatainak jellegzetes produktumaira vonatkozó vizsgálatokat és statisztikai számításokat nem végeztünk. Ellentmond azonban ennek a feltevésnek, hogy Tatán a kész, tipikus eszközök száma messze meghaladja azokat az arányokat, amelyeket a műhely funkció kritériumának tekintenek. Bár az 1958-59-es ásatásból előkerült, sokat emlegetett 150 kg szilánk nyilvánvaló elírás (azaz kevesebb van) a Vértes-féle ásatás 10x6 méteres felszínéről, egy rétegű telepről gyűjtött 2000 tipikus eszköz

25 nem műhely-jellegzetesség. Az eszközök között éppen a bőrmegmunkáló kaparok /munkaeszközök dominálnak. KRETZOI 1990a, 527. VÉRTES 1969, 174. GÁBORI 1976, 73.; GÁBORI-CSÁNK 1978, 184. VÉRTES 1964. 14