Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
T. Dobosi Viola: Ember és környezete
4.1.1. A feldaraboló hely A települési jelenségek között kell megemlíteni. Vértesszőlősön egy ősbölény vázrészei s néhány kőszilánk voltak egy csomóba összedobálva a telep lakatlan részén. Az izületeknél szétválasztott csontok nem voltak feltörve, mint a hagyományos telepcsontok. 4.1.2. Tűzhelyek A telepek (tehát nem csont-felhalmozódás, esetleges lelet-koncentrálódás) biztos ismérve. Azon túl, hogy faj-társaihoz hasonlóan a vértesszőlősi ember használta a tüzet, négy megfigyelés érdemel külön hangsúlyt: - A vértesszőlősi ember csonttal tüzelt (a feltárás során faszenet nem találtunk, csak égett csontot). A kifejezetten fás-erdős környezetben ez annak a bizonyítéka, hogy felismerték: a csont-tűz magasabb hőfokot ad, s kevesebb gondozást igényel, mint erre Vértes László kísérletében oly sikeresen rámutatott. 26 - A vértesszőlősi telepeken talált tűzhelyek egy része rakott: a csontok sugarasan elrendezettek. - A tűzhelyek a telep keleti peremén vannak: vagy itt volt legmagasabb a medencefal (amit, sajnos már nem találtunk a helyén, mert lebányászták), vagy az uralkodó szélirány tette ezt az elrendezést szükségessé. - Az átlag 30-40 cm átmérőjű kis tűzhelyek egynémelyike olyan közel van egymáshoz, hogy az egyidejű használata nem valószínű. 4.2. Becsült lélekszám Egy-egy közösség nagyságára vonatkozó különböző becslések elég egységesek az optimális lélekszám meghatározásában. Míg a felsőpaleolitikum épített lakóhelyeinek egy része a nagyközösség (a több tűzhelyes hosszúházak) más része kisközösség (elemi család vagy vadász-csoport, 4-6 fő, sátor-alapok, mamutkunyhók) számára készültek, az adott nagyságú lakóterek (mésztufamedencék, barlangok) 20-30 fős vagy még nagyobb közösség befogadására is alkalmasak voltak. Vértesszőlősön és Tatán a mésztufamedence 100 négyzetméter körüli alapterületén egy főre számítható 3 négyzetméternyi személyes tér még meg is haladja a felsőpaleolitikus emberek lehetőségeit. A makroközösség (500 fő körül) többi tagjának mindkét lelőhelyen rendelkezésére állhatott a többi közeli, hasonló medence. DOBOSI 1990b, 520. 15
