Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Borhy László–Számadó Emese: Beszámoló a Brigetioban (Szőny–Vásártér és Molaj “A” lelőhelyen) 1998-ban végzett régészeti feltárások eredményeiről

A szarkofágokból előkerült leleteié I. AZ 1. SZ. SZARKOFÁG Mészkőszarkofág, 6 akrotérionnal díszítetett fedéllel. A szarkofágban egy nyújtott helyzetű, 51-54 éves férfi csontváza volt. A szarkofág oldalán jellegzetes norico-pannoniai keretezőmotívumban - a fedélen kezdődő 1. sorral együtt összesen 8 soros felirat olvasható: A szarkofág méretei: H.:193 cm; M.:74 cm; Sz.:83 cm A szarkofágfedél méretei: H.:206 cm; Legn. m.:33 cm; Sz:94 cm Az 1. sz. szarkofág oldalán a következő felirat olvasható: D(is) M(anibus) / Aeternae Quieti Per /petuae Securitati / Ob memóriám Aureliae /5 Carae quae vixit ann(is) XXXIIII Aurilius Sabi / nus tess(erarius) coniugi bene / merenti faciendum curavit. Magyar fordításban: „A túlvilági árnyaknak, az örökös nyugalomnak és a háborítatlanul fennmaradó biztonságnak. Aurelia Cara emlékére, aki 34 évet élt. Érdemekben elhunyt feleségének állította a síremléket Aurilius Sabinus, a futár". Bár az 1. sz. sír felirata megadja, hogy kit temettek a szarkofágba, bizonyosnak látszik, hogy a csontváz nem lehet azonos a feliraton megnevezett Aurelia Caraéval. A sírban levő mellékletek - a hagymafejes fibula (Kat. 1.3) valamint az övcsat (Kat. 1.4.) egyértelműen férfi (katonai) viselet volt. Ráadásul a csontváz mellett nem volt sem fülbevaló, sem nyaklánc, amely a női viselet része kellett volna, hogy legyen. Az Éry Kinga által elvégzett anthropológiai vizsgálat kimutatta, hogy az elhunyt 51-54 éves férfi volt. Az 1. sz. sír mellékeltei is későbbiek (ld. Kat. 1.12.), mint a 3- századra jellemző fordulatokat tartalmazó felirat alapján elvárható lenne. A feliratban felbukkanó Aurelia/Aurilius (helyesen: Aurelius) nevek Kr.u. 212214 után, a római polgárjognak Caracalla császár által a Constitutio Antoniniandban rögzített módon a Római Birodalom szabadon született lakosainak történő általános megadása után terjedt el birodalomszerte azok körében. Ugyanis akik ekkor kaptak római polgárjogot, felvették a császár gentiliciumát (családnevét) (Aurelius), illetve előnevét (Marcus). Ez utóbbi olyannyira természetes volt, hogy gyakran ki sem írták, sőt, a családnevet is gyakorta Aur(elius) rövidített formában tüntették fel. 6 A leletek részletes leírását, kiértékelését lásd.: BORHY-SZÁMADÓ 1999, I-XVI., BORHY 1999a XVIIXVIII., FÉNYES 1999b, XIX-XX., MIKLÓSITY SZŐKE 1999, XX-XIV., az anthropológiai vizsgálatot: ÉRY 1999, XXIV-XXVIII., az archaeobotanikai elemzést: DALNOKI 1999, XXXI-XXXIV., a fémfonalelemzéseket: JÁRÓ 1999, XXIX-XXX. A leletmentésre vonatkozóan lásd BORHY 1999b, 164-166 valamint BORHY-SZÁMADÓ 1999b, 560-562. Az üvegek, faragott csontok restaurálását, az emberi csontok konzerválását Nagyné Ló'rincz Judit (Magyar Nemzeti Múzeum), a fémtárgyak restaurálását Szőke Balázs (Magyar Nemzeti Múzeum) végezte el. 147