Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Tóth Endre: A későantik ifjúarckép-medaillonok értelmezéséhez. (Későrómai ezüstkanál Bajnáról)

teszik. Tehát a mozaikpadlókon, és az ötvöstárgyakon is látható arcképekkel és portrébüsztökkel ellentétben a tárgyalt csoportokon, az egy házassági gyűrűt leszámítva (5 a. kép) kizárólag a fiú- és fiatalemberarcképeket ábrázolták. Mindig hasonló módon vannak felöltözve, amennyire a kicsinységük miatt egyáltalában megállapítható tunikát és köpenyt viselnek, sohasem mezítelenek. Jellemző rájuk a sima hajviselet, de egyikük haja általában göndör. Fontos jellemzőjük, amely legtöbbjüknél felismerhető, a jellegzetes fejtartás: fejüket kissé meghajtják, lefelé tekintenek, ami az ábrázoltak szelídséget, lágyságát fejezi ki. Számuk változó. Ez ügy látszik, egyedül a díszítési rendszer következménye. Hat-nyolc arcképmedaillon osztja szakaszokra az ezüsttálak peremdíszítését. Számuk a Seuso-kincs korsóján 25. Abban a lelettípusban, ahol az arcképmedaillon a leggyakoribb, a fibulákon, számuk egytől nyolcig terjed. Ezért olyan alakokról van szó, akiknek a száma nem kötött. Csak annyi mondható el róluk, hogy többen vannak. Azokat a tárgyakat, amelyeken a medaillonarcképek előfordulnak, kivétel nélkül a 4. századra és későbbre lehet keltezni. Az évszázadon belül azonban az előállítási idő megoszlik, egyes csoportok elkülönülnek. Korai példa a taraneshi sír ezüsttálja: a temetkezési mellékletek alapján a későtetrarchia és a koraconstantinusi időben készülhetett (5 b. kép). Ezért a medaillonarcképek legkésőbben ekkor jelentek meg az ötvöstárgyakon. A Seuso-kincs korsóját M. Mundell Mango a 4. századon belül nem keltezte.

36 A korsó nyakrészén és a fedőkupakon 25 arckép számolható össze. A korsó sokszögletű formája, csillag alakű talpa, a felületét borító sokszögű hálóminta analógiái nem fedezhetők fel a 4. századi ötvöstárgyak között: M. Mundell Mango csak a késői, perescepinai korsót

37 idézi. Ez azonban csak a felületes szemlélőt tévesztheti meg. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a Seuso-kincs nem egy unikális tárgyat vagy olyat tartalmaz, aminek jelenleg csak egy-egy analógiája ismert. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyes edények művészi színvonalát: hogy t.i. nem tucatáruról, nem sokszor másolt tárgyakról, az ötvösműhelyek rutinmunkájáról van szó, hanem különlegesen finom edényekről. Ha tudomásul vesszük a mesterek teremtő, alkotó képességét és fantáziáját, hogy a tárgyakkal valóban újat és remeket kívántak alkotni, akkor egyszerűbb kivitelű tárgyakkal és más műfajokból vett példákat figyelembe véve már nem is áll olyan magányosan a leletnek ez a darabja sem. Bordázott, sokszögletű korsó nemcsak a perescepinai sírban található, hanem egyszerű kivitelben, de ezüstből, Sisciából és Aquincumból is ismert.

38 Az esqulinusi kincs egy ritkán fény36 MUNDELL MANGO 1990, 7037 Vö.: Frühbyzantinische Silbergefässe aus der Ermitage. Ausstellung der Staatlichen Ermitage Leningrad in der Frühchristlich-byzantinischen Sammlung der Saatlichen Museen zu Berlin. Berlin 1978. Nr. 11. 38 THOMAS 1983.; DUVAL-BARATTE 1988. Az aquincumi ezüstkorsót lásd: RADNÓTI 1938, XLV. tábla 1. 374