Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Antoni Judit: Ethnoarcheológiai kísérletek I. (Csiszolt kőeszközök készítése és használata)

Olausson különböző fajtájú és minőségű kőzetek csiszolhatóságát vizsgálva megállapította, hogy pl. a bazalt, a diabáz és az amfibolit gyorsabban csiszolható, mint a kova: a 7-es keménységi fokú kova csiszolásához így háromszor annyi időre van szükség, mint a 6-os keménységi fokú bazaltéhoz, vagy a dioritéhoz.

17 Mivel mi magunk nem végeztünk eddig az eszközök használatára vonatkozó kísérleteket, itt szintén a külföldi anyagot hívom segítségül. Olausson és társai amfibolitból készült, kőrisfanyelű fejszével 490 ütéssel 4,9 liter puhafát termeltek ki. Dioritbaltával egy álló, 12,5 cm átmérőjű tölgyfát kezdtek kivágni; közel 6 perces használat (582 ütés) után a penge éle kicsorbult és használhatatlanná vált. Ezt a munkát folytatták amfibolit-eszközzel, melynek éle a munka kezdetekor túl vékonynak bizonyult (50 fokos volt), s így 2 perc után tönkrement. Ekkor újraélezték és az él szögét 85 fokosra javították. Ezzel a pengével így összesen 20 perc 57 mp alatt sikerült befejezni a fa kivágását.

18 Az az élprofil, mely túlságosan tompaszögű, szintén nem elég hatékony, mert bármily éles is a penge, a tompa szög miatt nem tud elég mélyre hatolni a fába, állapították meg a kísérletezők.

19 Keményfából (tölgyfa-tuskó) amfibolitpengével 600 ütéssel 3,3/8 1 fát termeltek ki. A nehezebb munkákban, így a favágás - az eszköz súlya is fontos tényező. Az él szögén kívül lényeges a penge alakja, pontosabban az él formája: a túl "sarkos" kiképzésű pengék sarkai munka közben sorra letörtek. Mindezeken kívül, ahogyan ez a kísérletekből is kiderült, még további szempontokat is figyelembe kell venni: a munka közben kifejtett emberi erőt, a lendületet, az eszköz helyzetét a munka során (a vágás, ütés szögét), és nem utolsó sorban a megmunkálandó anyag milyenségét, a munkavégzés időtartamát. Semenov felhívja a figyelmet arra, hogy ha az eszközökön látható kopásnyomok alapján próbálunk meg következtetni az eszköz funkciójára, e tényezők egyike sem hanyagolható el.

20 Különösen érvényes ez olyan esetekben, amikor a kinematikai (munkavégzés mozgásiránya) különbségek csekélyek, így például a baltával (szalukapa), fejszével, vagy kapával végzett munkák vizsgálatakor. Ezeket funkció szerint a régészeti anyagban elsősorban a mikronyomok alapján tudjuk elkülöníteni egymástól. A szalukapa (adze) esetében a nyomok (rovátkák formájában) az eszköz tengelyével párhuzamosan helyezkednek el, míg a fejszénél (axe) az eszköz tengelyével szöget bezárva. Míg a fejszén a kopásnyomok mindkét oldalon, egymással szemben fedezhetők fel, addig a szalukapán alapvetően az egyik oldalon gyengébbek és rövidebbek a nyomok, mint a má17 OLAUSSON 1983, 33. 18 OLAUSSON 1983, 38. 19 OLAUSSON 1983, 44. 20 SEMENOV 1964, 64. és 13. 65