Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Antoni Judit: Ethnoarcheológiai kísérletek I. (Csiszolt kőeszközök készítése és használata)

A régészeti anyagban viszonylag gyakran előforduló és elég könnyen megmunkálható alapanyagot, a szerpentint választottuk első kísérleteinkhez. A gyűjtött kisebb darabokból kvarcitkavicsok segítségével (ütőkőként) pattintgatással, apró ütésekkel hét darab elnagyolt formát sikerült kialakítani közel két óra leforgása alatt.(1. tábla 1-2.) Ezt követően kovaszilánkkal egy 11x8 cm széles, 2,1 cm vastag szerpentinlap kettéfűrészelésébe fogtunk. A lapot egy fatörzsre fektetve, illetve időnként kézbe fogva, a kovaszilánkot előre-hátra húzogatva fűrészeltük, felváltva egymással szemközt mindkét oldalon. Amikor a V alakú vájat mindkét felén elérte a 2,5 mm mélységet a vájat alján, kettétörtük a lapot. A lap alá a vájattal párhuzamosan két fadarabot fektettünk, felülről pedig egyet keresztbe és erre a fadarabra ütöttünk kővel. A szerpentinlap pontosan a bevájt vonal mentén hasadt szét. Az egész munka összesen 20 percet vett igénybe. A fűrészeléssel ugyan lényegesen kisebb anyagveszteséggel érhető el az elnagyolt forma kialakítása, mint a pattintgatással, de a fűrészelésre nem minden kőzetfajta alkalmas. Az említett hét darab elnagyolt formából kettőt kiválasztottunk és két, Télizöldesről származó lengyeli kőeszköz mintájára (a szórványanyagból a 18. és a 23- sz. amfibolitpalából készült darabok) két kőpengét készítettünk, homokkövön, csiszolással. A két eszköz kialakításához együttesen 120 percre volt szükség.(2. tábla 1-2.) A megfigyelés szerint a csiszolás kezdetén célravezetőbb a homokkövet szárazon hagyni, míg a polírozáshoz jobb, ha kevés vizet öntünk a kőre. A csiszolás közben keletkezett finom por ugyanis a vízzel keverve eltömíti a homokkő durvább pórusait és így a polírozási művelethez finomabb alapot ad.Cl. tábla 3.) A további kísérletek során nyolc kőpengét készítettünk. Ezek közül öt példány alapanyaga folyami kavics, s így a formájuk többé-kevésbé adott volt, s ezért - egy kivétellel - nem is igényeltek teljes mértékű átalakítást a nyersformához képest. A kivételt képező darab, amely három napon át, összesen 830 perc alatt készült el, a többihez képest nagyméretű (11,1x7 cm széles a vágóélnél) és az anyaga (tömött mészkő), amint ez a kísérletből kiderült, nem teljesen alkalmas sem a csiszolással, sem a pattintással való megmunkálásra. A többi négy példányt (valamennyi mezozoós mészkő) szintén csak csiszolással (durvább, majd finomabb szemcséjű homokkövön) alakítottuk, és a kőzet minőségétől, illetve az "átalakítás" mértékétől függően 60, 70, (2. tábla 4.) 110 és 440 perc alatt készültek el. Átlagos nagyságuk 6,5x3,5 cm, vastagságuk pedig átlag 0,8 cm. A következő kísérleti szakaszban újra olyan pengéket igyekeztünk előállítani, melyekhez nagyméretű átalakító tevékenységre volt szükség. Először az 1985-ben kialakított elnagyolt darabokból (felsőcsatári szerpentinit) választottunk ki kettőt. A Télizöldes 15/3. sír pengéjének mintájára készült darab (2. tábla 6.) megmunkálása (csak csiszolás) 70 percet vett igénybe.

9 A pengét nem políroztuk ki. 9 Az eredeti példány átkovásodott vulkáni tufából készült. 60