Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Antoni Judit: Ethnoarcheológiai kísérletek I. (Csiszolt kőeszközök készítése és használata)

Méretei: 8,5x4,5 cm, vastagsága pedig átlag 2 cm. A másikat készítője a pattintással eleve megadott formához igazodva alakította pengévé. A csiszolást homokkövön, vizes homok hozzáadásával kezdte. A munka több részletben (3 nap) folyt: az első nap 105, a másodikon 410, a harmadikon pedig 320 percig dolgozott, míg végleg el nem készült vele (összesen 835 perc). (2. tábla 5.) Ugyanő később a Télizöldes 2. sz. szórvány penge (anyaga bizonytalan) alapján, a Bernsteinben gyűjtött szerpentinből készített el egy hasonló pengét. A nagyobb tömbökből egyet szétvert kő segítségével, majd az egyik kiválasztott darabból kezdte meg a munkát. Előbb rövid ideig (kb. 20 perc) pattintgatással alakította, majd homokkövön, vízzel, de homok hozzáadása nélkül csiszolással formálta tovább. A darab befejezéséig összesen 470 percre volt szüksége. Az elkészült penge méretei: 9,9 cm hosszú, átlag 4,2 cm széles és a közepén 0,8 cm vastag. (2. tábla 3) Egy másik résztvevő két pengét állított elő: egyet a Télizöldes 17. sír pengéjének mintájára (amely bernsteini szerpentinből készült) a másikat pedig a Télizöldes 9- sz. szórvány darab (anyaga amfibolitos gneisz) alapján. Az első darabot (anyaga bernsteini szerpentin) fatönkön, ütögetéssel (kavics ütőkővel) kezdte kialakítani 185 percen keresztül. Ezt követően durvább szemcséjű homokkövön csiszolta két napon át. Ez a művelet 105 és 175 percet vett igénybe, míg elkészült a polírozott kőpenge (összesen 465 perc), melynek hossza 7 cm, szélessége a vágóélnél 4,5, fokánál 1,4 cm, vastagsága pedig 2,2 cm. A másodikat amfibolitos palából csinálta, előbb mintegy 60 percen át kaviccsal ütögetve, majd csiszolta 195 percen keresztül. Az 5,5 cm hosszú, élénél 3,5 , fokánál 1,7 cm széles, közepén 1,1 cm vastag kis penge elkészítése összesen 255 percig tartott. Hasonlóan rövid időre volt szükség (265 perc) egy kis (4,3x2,1x0,6 cm) szürke bitumenes mészkő penge teljes elkészítéséhez, csak csiszolással megmunkálva. A kőeszközök készítésével kapcsolatos kísérleteinkben egyik feladatként a lyuk fúrásának technikáját szerettük volna tanulmányozni. Fúrószerszámként bodzát és nádat választottunk. Mintegy másfél órán át tartott a közelben, s távolban lévő bodzabokrokból kiválasztani a megfelelő méretű ágakat a munkához. A "megfelelő méret" alapját az átmérő nagysága jelentette, vagyis olyan vastag ágakat kerestünk, amilyen nagy volt a lengyeli anyagban megmért lyukak átlagos átmérője (1,5-2 cm-ig). A fúrási kísérleteket egy viszonylag erőteljes fiatalember végezte. Vállalkozott arra a feladatra, hogy a felsőcsatári szerpentinitlapokba egy, kettő, illetve három órán keresztül lyukakat fúrjon, s így sorozatot állítson elő, melyen megfigyelhetjük, milyen mélyre hatol a különböző időtartamú furat ugyanabban az anyagban. Az 1 órás fúrás eredménye: a 8x5,6 cm széles, 1,5 cm vastag lapba fúrt lyuk átmérője 2 cm, a közepén kiálló fúrómagé 0,5 cm, a furat mélysége pedig 0,1 cm. A kétórás fúrás egy 7x7 cm nagyságú, 3 cm vastag lapban: a lyuk átmérője 2,1 cm, a fúrómagé 0,6 cm, a mélység 0,3 cm. A három órán keresztül fúrt lyuk átmérője 1,9 cm, a fúrómagé 0,6 cm, a mélysége 1,7 cm, egy 8x6,1 cm 61