Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)
Lázár Sarolta: A pilisszentléleki volt pálos kolostortemplom kutatása 1985–86
alépítménye kőből és téglából készült. A három oldalát körülölelő kőből rakott lépcső mészhabarcs fedőrétege már elpusztult. Előttük a szentély teljes szélességében egy másik lépcső van, melynek szegélykövei hiányzanak. A 4 m széles emeltebb szintet löszbe rakott tört téglából készítették, az ezt fedő vékony mészhabarcs padló csak az északkeleti sarokban maradt ránk kisebb foltokban. A szentély téglapadlója nagyobb összefüggő felületben az északi és a déli fal előtt maradt fenn. 8 Ahol hiányzott, ott a habarcsalapját tisztítottuk le. Az oltárlépcső előtt középen egy hosszúkás, a padlóalapozás és részben az oltárlépcső alapozása alá mélyülő, a betöltése tetején égésnyomos, sekélyebb beásást bontottunk ki ( 2. rajz). Az 1928-33 között végzett ásatás eredményeképpen számos faragott kő került Esztergomba. Közülük a hornyolt ékbordás boltozati elemek és a két, hozzájuk tartozó zárókő a szentélyhez köthetők 9 . Mindkét zárókő díszítetlen. Az egyik töredékes (5. rajz), a másik ragasztott. A bordák szögei alapján egy szentély méretű helyiség keresztboltozatához tartozhattak. 10 Egy harmadik - hasonlóan díszítetlen - zárókő töredéke is pilisszentléleki eredetű lehet. Az ugyancsak a Vármúzeum kőtárában őrzött hármas boltozati kezdőelem szintén a szentély faragott építészeti emlékei közé tartozik. A kőtárban található számos hiányos vagy töredékes orrtagú bordaelem között is lehet hornyolt ékbordatöredék, illetve ásatásunkon is kerültek elő ilyen darabok 11 (6. rajz) 12 . A hajóban az északi fal maradt fenn a legrosszabb állapotban. Az északnyugati sarok mellett, attól 2 m-re, a kolostorból a templomba átvezető bejárat maradványát tártuk fel. Faragott részlete már nincsen, mindössze két lépcsőfokát találtuk meg. Az északnyugati belső sarokban az északi falon a bejáratig egy másik falsík maradványa volt megfigyelhető a hajó padlószintje alá mélyedő kutatóárkunkban. Ennek a belső falsíknak a habarcslenyomata a hajó nyugati fala belső oldalán is látható volt. E falsík és a bejárat előtt a sárga löszben egy, az északi fallal párhuzamos vonalban végződő, vízszintes felületű kőréteget bontottunk ki (2. rajz). Az északkeleti sarokban egy 0,70 m széles hozzáépült falszakaszt találtunk, melynek falkoronája a hajó padlójának szintjében volt. A fal rendeltetése egyenlőre ismeretlen. Az OMF Tervtár 5058., 5059- sorszámú, illetve sorszám nélküli (saját számozásomban 7.) alaprajzain itt egy kisebb helyiség látható. Bár a keleti fal építészetileg inkább a szentélyhez tartozna, leírását mégis a hajó tárgyalásánál adom, mivel a szentély lábazati kősóra a 8 A mázatlan, vörösre égett tégla méretei: 12x25x4 cm 9 EVM 19. sz. Kőtár: leltározatlanok 10 Az 5. rajzot Rabb Péter építészhallgató készítette. Véleménye szerint a töredékes zárókő egy 42:61, a ragasztott egy 45:57 oldalarányú teret fedett le. 11 Hajó 1985: a diadalív és a mellékoltár sarkából 6 db töredék fehér mésznyomokkal. Szentély 1986.: a törmelékrétegből 2 db meghatározhatatlan töredék. EBM leltározatlanok. 12 OMF Tervtár sorszám nélkül (saját számozás: 1.) 496
