Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)
Gedai István: Az Esztergom-Szatmárhegyi tallérlelet
Közismert, hogy a XVI-XVII. századi Magyarország területéről éremleletek hosszú és gazdag sora kerül elő. E gazdag leletek sora szegény Magyarországot szimbolizálja; az állandó hadszíntér volt okozója értékek elrejtésének, a mérhetetlen pusztítás pedig az értékek földben maradásának, ma előkerülő leletekké változásának. Az éremleletek között igen nagy a mennyiségbeli eltérés; néha csak néhány dénár kerül elő, máskor ezerszámra a magyar és lengyel aprópénz, ritkábban tallérok, aranyak. Az egy-, kétszáz darabból álló tallérlelet már igen ritka. Huszár Lajos a budai Fortuna utcában előkerült 140 db-ból álló tallérlelet a 67 db-os győri és 150 db-os pálmonostori leletekhez hasonlítja. 4 Ezekhez viszonyítva az ugyancsak általa feldolgozott balatonfőkajári lelet 4 273db tallérja az addigiakhoz képest páratlan mennyiség. Kiemelkedő még a malajdoki lelet, amelyben 339 db tallér volt 5 . Ilyen előzmények után egyértelmű az esztergom-szamárhegyi lelet 556 db tallérjának értékbeni jelentősége. A XVI. század végén a tallér általában egyenértékű volt a 100 dénáros forinttal 6 , így a talléranyag 556 forintnak felel meg. A török arany gyengébb volt a körmöci aranynál (amelynek értéke 170 dénár körül mozgott 7 ), számíthatunk rá 4,5 forintot, míg a 10 db lengyel dutkára (1 dutka - 9 dénár 8 ) közel 1 forintot, azaz az egész lelet értéke mintegy 560 forintra tehető. Az érték érzékelhetőségének kedvéért említjük, hogy a XVI. században egy tehén vagy ökör ára 6 forint körül mozgott és egy igásló ára pedig 5-8 forint között volt. y Mielőtt pénzforgalmi szempontból értékelnénk a leletet, érinteni kell az elrejtés valószínűleges időpontját. A lelet utolsó kibocsátású vereté Rudolf 1593as körmöcbányai tallérja. Ez az évszám megengedi azt a feltevést, hogy a lelet elrejtését, illetve annak okát Esztergom 1594-es ostromával hozzuk összefüggésbe. Ennek ismerete azért lényeges, mert ha az ostromló császári sereg gazdagabb tisztjei között kereshetjük a kincs tulajdonosát, bizonyos mértékig elesünk a pénzforgalmi értékelés realitásától. A nagyszámú magyar tallérok jelenléte azonban inkább egy magyar tulajdonost sejtet, s ezt erősíti meg a hazai pénzforgalomban általános tiroli tallérok tömege, valamint a török aranyak és lengyel dutkák is. Azaz a lelet tükrözi a magyarországi pénzforgalomban szerepet játszó idegen tallérok jelenlétét, arányát. Az idegen tallérok egyenértékű 4 HUSZÁR 1967, 101-106. 5 NAGY 1976-1977, 135-160. 6 HORVÁTH 1963-1964, 25-50. 7 HORVÁTH 1959-1960, 33-50. 8 HUSZÁR 1975, 51. 9 WEISZ 1873, 88. 483
