Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Gedai István: Az Esztergom-Szatmárhegyi tallérlelet

forgalmát mutatja, hogy a magyar tallérok mindössze 12,1 %-át alkotják a leletnek. Még a tiroli tallérok eddig is ismert szerepét - segítségnyújtás a török elleni harcokhoz - húzza alá az a tény, hogy a lelet tallérjainak 35,9 %-a származik a tiroli Hall verdéjéből. A tallérok kibocsátási helyét feltüntető térkép durván három csoportosulást mutat: 1) Közép-Németország 2) Németalföld 3) Svájc. A csoportosulás esetlegességének ellene szól a Fortuna utcai lelet verdehelyeit feltüntető térkép, amely szinte azonosságot mutat az esztergomi lelet verdehelyeit mutató térképpel, s ugyancsak hasonló a malajdoki lelet pénzeit mutató térkép. (Itt a tallérok szempontjából kissé zavaró a lelet nagyszámú aprópénzei verdéinek feltüntetése.) E területek magyar kapcsolatainak - első sorban gazdasági kapcsolatainak - intenzivebb kutatása a leletek alapján indokoltnak látszik. A tallérokhoz képest elenyésző példányszámú török aranyak és lengyel dutkák jelenléte nem feltűnő. Török aranyak ismeretesek magyarországi leletekből, lengyel aprópénzek pedig szinte elárasztották a kor Magyarországát. A lelet elsődlegesen tehát gazdaságtörténeti, avagy a numizmatika "Geldgeschichte" értelmű szempontjából jelentős, de nem jelentéktelen az ú.n. leíró numizmatika, illetve a numizmatika "Münzgeschichte" értelmű szempontjából sem. A tiroli tallérok hatalmas, minden részletre kiterjedő monográfiájának

10 esetleges újabb kiadása kénytelen lesz áttekinteni a 199 db tiroli tallér feliratváltozatait. Ez vonatkozik a német, főleg szász tallérokra is. Más szempontból emelkedik ki Aachen németalföldi ellenjegyű, 1568-as évjáratú (!) tallérja. Az esztergomi lelet talléranyaga tehát mind a történeti (gazdaságtörténeti), mind a numizmatikai kutatás számára a korszak kiemelkedően jelentős forrása. 10 MOSER-TURSKY 1977. 484