Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Tóth Endre: A későantik ifjúarckép-medaillonok értelmezéséhez. (Későrómai ezüstkanál Bajnáról)

25 arcképe. A képtípus végül egy tárgycsoportban, a hagymafejes fibulákon különösen elterjedt: ezek a 350-370-es évekre keltezhetők. A vizsgált medaillonarcképek ikonográfiailag három típusra választhatók szét: az attribútum nélküliekre, a szárnyas ámorcsoportra és növényi elemekkel köz­refogott arcképekre. Önmagában értelmezni csak az utóbbi kettőt lehet. Az attribútumos és az anélküli portrékat, arcképeket azonban a hagymafejes fibu­lák összekapcsolják. Ezeken a tárgyakon esetenként ámorok, máskor attribú­tum nélküli ifjak, ugyanabban a díszítési rendben, azonos értelemben láthatók. Úgy látszik tehát, hogy a két csoport a díszítés tematikájában nem különíthető el. Ezzel eljutottunk az arcképmedaillonok lényeges kérdéséhez: volt-e tudato­san meghatározott ikonológiai tartalma, jelentősége az ábrázolásoknak a fibu­lákon, csatokon, vagy csupán díszítésre használták fel azokat? A válaszadáshoz át kell tekintenünk a későcsászárkori művészet más műfajaiban a medaillon­arcképek alkalmazását. Az arcképábrázolások tömege a plasztikában és a sírművészetekben, ame­lyek körében a tárgyalt arcképmedaiUon csoportot el kell helyeznünk, nem teszi parttalanná a vizsgálatot, hiszen az arckép- és mellképábrázolások jól el­különíthető és értelmezhető csoportokra bonthatók, ha értelmezésük eseten­ként vitát okozott is. Ezek a csoportok, az individuális portrétól a mitológiai alapokon és perszonifikációkon keresztül az elvont eszmék és fogalmak ábrá­zolásáig terjednek' 19 , és szinte minden műfajban jelen vannak. A nem körplasz­tikai műfajokban a kerek képmező (a clipeus-keret) a császárkor kezdetétől formai megoldást jelentett. Ezt nemcsak az élő személyek portréinak keretbe, koszorúba foglalása mutatja a sírtáblákon és síroltárokon az első században 50 , hanem a koracsászárkori üvegfalerák az uralkodó dinasztia tagjainak és újszü­lötteinek ábrázolásával 51 , vagy a körbe foglalt istenmellképek 52 (Aquileia), és a katonai signumok császármellképpel ellátott faleráiés tehát a clipeus-ábrázolá­sok széles köre. 53 Nyakláncon is előfordul plasztikus mellkép, aminek ábrázo­lását is ismerjük Septimus Severus Leptis magnai diadalívéről. 54 Abban a folyamatban, amelynek során az arckép egyre szélesebb körben, szinte minden műfajban, főleg az iparművészetben elterjedt, alighanem fontos szerepe volt az éremverésnek és pénzforgalomnak, ténylegesen a császárt és családját ábrázoló előlapoknak. A nagy tömegben, közkézen forgó pénzek elő­segítették, hogy a köztársaságtól élő arc- és mellképkészítés szokása, mintegy V vö. LEVI 1971, 253­50 Vö PFLUNG 86.­51 ALFÖLDI 1951, 66-80. 52 FOGOLARI 1953, 141. « KÜNZL 1983, 381­54 WREDE 1972, Taf. 33. 376

Next

/
Thumbnails
Contents