Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)
Tóth Endre: A későantik ifjúarckép-medaillonok értelmezéséhez. (Későrómai ezüstkanál Bajnáról)
aprópénzre váltva az iparművészetekben is elterjedjen. Jól mutatják ezt azok az ékszerleletek, amelyekben az arany vagy ezüstérmet egyszerűbb vagy bonyolultabb, kisebb vagy nagyobb díszes keretbe foglalták, főként a 3. században, és ékszerként nyakláncként viselték. 55 A 4. században az érmek és medaillonok keretezése tovább növekedett és bonyolultabbá, egyre inkább iparművészeti remekművé vált, amint a Bengasi (Líbia) közelében talált sokszögű, kis férfi és női mellképekkel körbevett sirmiumi multiplumok mutatják a 4. század elejéről 56 , vagy a századvégi hasonlóan díszes függők. 57 Ebbe az átalakulásba illeszthetők be azok a tetrarchiakori largitiostálak is, amelyek közepét az uralkodó éremképszerű, vagy éppen verőtővel előállított portréja díszíti. 58 Az éremképek és a császárkori iparművészetben egyre nagyobb teret nyerő medaillonarcképek kölcsönhatása jól megfigyelhető az arcábrázolások korai megoldásából. Amíg az éremelőlapokra szinte kizárólagosan profilkép jellemző a köztársaságkorban, az uralkodó profilképe a császárkor első századaiban, addig a medaillonarckép szembenézetből, en face készültek, tanúsítva a clipeusba, koszorúba foglalt magasdomborművű, szinte körplasztikai eredetüket. Ez a formai megoldás megőrizte önállóságát a későcsászárkorig, amint azt az említett líbiai mellfüggő és más emlékek mutatják, és a síkművészetekbe is átkerült. Nem véletlen, hogy a legkorábbi, ritka en face éremképek nem egyszerűen az uralkodó arcképét, hanem a koszorús foglalattal együtt ábrázolnak. így Augustus Kr.e. 16. körül vert dénárján a császár arcképe koszorús clipeusban, en face jelenik meg (RIC 159). Tiberius dupondiusának hátlapján (Kr.u. 34-37) clipeusba foglalták az en face Clementia-perszonifikációt. 59 Az en face császárarckép azután a 3. században tűnik fel ismét Postumus aureusán (263-63 körül), és Carausius antoniniánusán (288-293), majd a tetrarchiától válik gyakoribbá: Maxentius és Licinius aureusai 60 (Kr.u. 308-312, illetve 321-322), később II. Constantius császár solidusa 61 (353-357). A század második felétől kezdve pedig kiszorítja a hagyományos profil császárképeket és a keleti császárságban az 5-6. század folyamán szinte egyeduralkodó előlaptípus lesz. Az éremelőlapok átalakulásában formai tekintetben minden bizonnyal a medaillonarcképek későcsászárko55 Vö. FACSÁDY 104, 1977, 94-97. 56 A Sidi bu Zeid-ben /Barka-el Marjnál, Bengasi közelében, Líbia/ előkerült kincslelet szétszóródott. Az 1970 előtt előkerült lelet két hexagonális, két kerek függőt tartalmazott többek között, amelyek közepét aranyérem, a széles áttört keretezést pedig kis mellképek díszítették. A solidusok a leletben 388-as elrejtésére mutatnak. Spätantikes und frühes Christentum. Frankfurt am Main, Liebighaus, 1984, nr. 38, 424-425 Gesichter. Griechische und römische Bildnisse aus schweizer Besitz. Katalog einer Austeilung. Bern, 1982, 304. DUVAL 1973, 367-74.: Age of Spirituality, nr. 276. 57 ZAHN 1916, 7. 58 Vö: OVERBECK 1973. 59 KENT-OBERBECK-STYLOW-HIRMER 1973, nr. 127., 163. 60 KENT-OBERBECK-STYLOW-HIRMER 1973, nr. 508., 509., 623., 639., 640. 61 KENT-OBERBECK-STYLOW-HIRMER 1973, nr. 686., 691, * 377
