Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)
Homola István: Technikai megfigyelések őskőkori kőeszközökön
A szerszám működtetéséhez nagy erő szükséges. Az előzőekben bemutatott simító gyaluval ellentétben ez az eszköz nagy valószínűséggel mint kőbetét működött, fába vagy csövescsontba foglalva. A fazonkések olyan nagyobb méretű kéziszerszámok, amelyek több funkciójúak, ívelt vagy orros munkaélek, homorú karéjos peremek, kisebb-nagyobb rádiusú völgyelések külön-külön alkalmasak részfeladatok megoldására. Általános jellemzőjük, hogy a talpuk sima, a forgácsszögek innen indulnak. A fúrók nem tartoznak a hazai felső-paleolitikum tipikus eszközei közé. Ha egy-egy szerszámot annak is határoztunk meg, az rendszerint kis völgyeléssel vagy pár retussal kialakított, rövid hegyű, atipikus. A közepes méretű (3-4 cm) megmunkálatlan szilánkok között azonban sorozatban lehet találni olyanokat, amelyeknek retusálatlan karéjos éle alkalmas erre a műveletre. A fúróhegy és a szimmetrikusan elhelyezkedő két homorú él utáni alacsonyabb hegy megakadályozza a szerszám beszorulását, s megfelelő tartással kiemeli a lyuk mellől a forgácsot. Annak eldöntésében, hogy azok az ívelt peremek, völgyelések, hegyek, csúcsok, amelyek nem retusáltak, a nyersanyag természetes hasadási törvényszerűségeit tükrözik-e vagy éppen ennek tudatos kihasználását, csak traszológiai (?) vizsgálatok segíthetnek (7. tábla 3-4.). A hagyományos módon meg nem munkált szilánkokat csak alapos bizonyítékok alapján minősíthetjük eszközöknek, akkor, ha megfelelnek egy sor követelménynek. Ilyen meggondolások alapján vezette be Vértes László a vértesszőlősi ipar értékelésekor a "standardizálatlan" eszközök kategóriát 11 . Azokra a geometrikusán hasított, retusálatlan kavicsokra alkalmazta, amelyeknek természetes hasadási éle alkalmas a munkavégzésre, és amelyeket sorozatban állították elő. Vértesszőlősön a standardizálatlan eszközök nagy száma egyaránt jelentheti, hogy céltudatos sorozattermékek, de azt is, hogy a kavicsfeldolgozó munkafolyamat köztes félkésztermékei. A hazai felső-paleolitikumból egyelőre hiányoznak a fűrészek (denticulée). A feltételezhetően gazdag famegmunkáló tevékenységben ezek a szerszámok nehezen nélkülözhetőek. A vizsgált anyagban 6 olyan kőbetétnek is felfogható eszközt találunk, amelyek alkalmasak a fa darabolására. Mindegyik szerszámon 2-3 csúcsot (sarkos árvéső !) képeztek ki. Ha a mai acélfűrész 2-3 fogával összehasonlítjuk ezeket a fogakat, nagy hasonlóságot fedezhetünk fel a fogak szögkiképzésében (4. tábla 1-3, 6. tábla 18.). Döntő különbség viszont, hogy a fűrészek és a hagyományos fogazott szerszámok fogai egy síkban helyezkednek el, míg e kőeszközök esetében nem. A kőbetétekkel nem lehetett a mai értelemben vett munkafolyamatot elvégezni. Ha a kőbetéteket egy hosszanti irányban elhasított csövescsontba illesztjük úgy, hogy csak a hegyek látszodja11 VÉRTES 1965, 190; KRETZOI-VÉRTES 1965 83. 36
