Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)
Tóth Endre: A későantik ifjúarckép-medaillonok értelmezéséhez. (Későrómai ezüstkanál Bajnáról)
ból, amit rendeletekkel is elősegítettek 14 . Önmagában az a tény, hogy egy tárgyon a 4. században Krisztus-monogram látható, nem jelent liturgikus eszközt, de még birtokosának keresztény hitét sem 15 . Ezért, a Krisztus-monogramos kanalakat sem kell szükségszerűen liturgikus tárgynak tartani. Különösen azért nem, mert a 4. században és az azt követő évszázadok liturgikus előírásaiból sem következtethetünk arra, hogy eucharisztikus cselekményeknél használták volna. Pontosabban fogalmazva: lehetséges ugyan, hogy bizonyos liturgikus cselekményeknél használtak kanalat, de ezek a kanalak a formájuk és díszítésük alapján ma már nem határozhatók meg. A kanál nem vált olyan elkülönített liturgikus eszközzé, mint a kehely és a patera. A későantik és kora népvándorláskori kanalak másik sajátossága, aminek következtében liturgikus felhasználásra következtettek, azok a kanalak voltak, amelyekre apostolneveket véstek fel 16 . Ez sem bizonyítja azonban liturgikus használatukat. Keresztény indíttatású felirataik annak a mentalitásnak a következményei, amely a császárkorban és korábban is megszabta a lakomarésztvevők számát (már az étkezőágyak elhelyezésében is), és a résztvevőket mitológiai együtteshez hasonlította. A kanalakat valószínűen az ezüstművesség régre visszanyúló gyakorlata alapján 17 leginkább tucatnyi darabból álló készletben állították elő. Ez pedig a későantik korra a keresztény népesség körében természetszerűen kiváltotta a lakomák hasonlítását Krisztus és az apostolok utolsó vacsorájához, és ezért a keresztény szeretetlakomák alakulásában is döntő fontosságú volt. Ezért rögzült a 12-es készletszám mind a mai napig. Az sem véletlen, hogy a Tudor-kori Angliában ismét felbukkant a kanalak és az apostolok összekapcsolása 18 . A bajnai - és más díszített - kanalak felhasználásának vizsgálatánál a díszítés és a felirat feléből, a díszítés témájából tudunk kiindulni. Díszíthették a kanalak nyelét, kapcsolódásukat a kanállapáthoz és magát a lapátot. Könnyű belátni, hogy azok a kanáldíszítések, amelyek a lapátot érintették, éppen az evőeszköz tulajdonképpeni funkcióját a mindennapi étkezést tették kétségessé. A kanállapát sűrű díszítése, a vésett felirat egyrészt nem biztosított megfelelő tisztántartást, másrészt a tisztítással éppen a díszített felület kopott a leginkább. Ezért valószínű, hogy ezeket a kanalakat vagy ritkán használták, vagy eredeti evőeszköz funkciójukat elvesztették. Ebből az is következik, hogy a díszesen megmunkált kanalakhoz különleges alkalommal jutottak hozzá tulajdonosai. A kanalakhoz fűződő évszázados hiedelmek alapján erre a megoldásra lehetőség 14 Codex Iustiniani I 8. 15 Vö.: TÓTH 1991, 97-98. 16 Vö.: TÓTH 1991, 99. 17 TÓTH 1991, 99-100. 18 JACKSON 1882, 131. 366
