Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)
Tóth Endre: A későantik ifjúarckép-medaillonok értelmezéséhez. (Későrómai ezüstkanál Bajnáról)
Az ezüstkanál 13,3 cm hosszú, a súlya 16,36 gr. Mint a későrómai kanalakat általában, öntéssel állították elő (Augstból öntőminta is ismert 5 ), majd a lapát belsejét véséssel díszítették és aranyozták. A tárgy sérült: a lapát eredeti síkjához képest lejjebb hajlik, széle pedig repedezett. A nyél kör keresztmetszetű, a végén kihegyesedik (lb-2. képek). A nyélhez volutával kapcsolódik a mandula alakú lapát, amelynek belsejét a finoman vésett, sűrú minta teljesen beborítja. A díszítést hullámvonalú inda keretezi, négy karikából álló szőlőfürtökkel. A lapátfelület tengelyében húzódó stilizált fonatszerű levélsor két mezőre osztja. A mezők mustrája azonos: sarkára állított négyszöget egy-egy kerek médaillon fog közre. A maradék felületeket indák és kacsok töltik ki. A négyzetekben négylevelű rozettát, a kerek medaillonokban ifjúportrékat látunk. Ezek fejtartása a hasonló 4. századi ábrázolásokat követi: a két ifjú egymás felé fordul, fejüket kissé meghajtva, lefelé néznek. Az ábrázolás kicsinysége miatt az arckifejezés alig észlelhető. Mégis megfigyelhető, hogy az ötvös törekedett megkülönböztetésükre. Nem sematikusan, egyforma arcokat másolt. Főképpen a jobb alsó medaillonnál látszik, hogy az arc szikárabb a többinél, és a hajviselete is eltér a másik három fiatalember sima hajától: a negyedik haja rövid és göndör (3. kép). Formája és díszítése alapján a kanál problémamentesen keltezhető a 4. századra. Ennél pontosabb keltezés aligha lehetséges. A későcsászárkorra kialakult kanáltípusok a 4. szazadban nem változtak, és az arcképmedaillon díszítés a 4. század egész időtartamában fellelhető. Mivel azonban - amint látni fogjuk ez a minta a 4. század második felében különösen gyakori, nem lehetetlen, hogy a kanál ezidőtájt készült. A későantik kanalak tipológiáját Max Martin készítette el 6 : a bajnai kanál a C csoportba tartozik. Kanalunk a kisebb méretű császárkori kanalak közé sorolható, amelyeket cochlearnak neveztek, szemben az evőkanál méretű ligulával. A 4. századra és később, cochlear mérete megnövekedett, közeledett a ligula méretéhez. A ligula szó pedig kiszorult a használatból. Ezért a neolatin nyelvekben az evőeszköz neve a cochlearból alakult ki (cucchaio, cuiller, cuchara, col h er). A későcsászárkorban gyakori, majd a népvándorlás első századaiban számos leletegyüttesből ismert díszes, feliratos, keresztény jelképekkel és feliratokkal ellátott kanalakkal az 1960-as évektől többen foglalkoztak. A vita V. Milojcic nyomán 7 főképpen arról folyt, hogy ezeket a kanalakat a keresztény liturgiában használták-e és mire. V. Milojcié a keleti egyház recens gyakorlata alapján az eucharisztia kiszolgálására gondolt. H. von Petrikovits pedig a különféle szentelt olajok vételére következtetett 8 . A liturgikus használat feltételezésének oka 5 RIHA-STREN 1982, 25-26. 6 MARTIN 1984, 76-96. 7 MILOJŐIC 1968, 111-148. 8 PETRIKOVITS 1966, 171-182. 364
