Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Homola István: Technikai megfigyelések őskőkori kőeszközökön

A gyalu funkciót betöltő paleolit szerszámok megközelítően azonosak a hagyományos terminológia szerint is gyalunak meghatározott, kézben (más anyagból készült nyél nélkül) fogott eszközökkel, melynek forgácsoló éle a recens értékek körül mozog, esetleg valamivel nagyobb. A ma használt gyaluk fémbetétjének, a gyalukésnek az élszöge 25-30 fok. A bemutatott két szerszám tipikus példája egyes őskőkori szerszámok egyszerű alakjukban töténő, de napjainkig tartó folyamatos használatának. Mindkettő egyazon funkciójú, de különböző munkafázisok végzésére alkalmas. Mai forgácsoló ismereteink alapján állítható, hogy mindkét szerszám készítője rendelkezett a kézi forgácsolás napjainkban is szabályként elfogadott ismereteivel. A simító gyalu (1. tábla) nyersanyaga hidrokvarcit. Befoglaló mérete: l60 x 90 x 70 mm. Egész felszínét durva retussal alakították. A gyalu csúszó felületét, talpát a súrlódás elkerülése és a nagyobb erőhatás elérése érdekében több ütéssel (durva szilánkolással) úgy alakították, hogy a teljes felület 1/3-ad része feküdjön a megmunkálandó anyagon (1. tábla 4.). Forgácsoló élhossza 32 mm. A forgácsoló munkáéi két sarka csonkítva van az esetleges lepattanás megelőzése érdekében. Forgácsszöge 60 fok. Ha figyelembe vesszük, hogy a mai gyaluk acélból készült része 48 fok, elődünk szilárdságtani ismeretekből is megállja a helyét. Homlokszögét egyetlen magabiztos erőteljes leütéssel könnyítette (1. tábla 3.). A szerszám két kézzel fogható. Éleit tompító retussal látták el a kényelmes, jó fogás érdekében (1. tábla 1.). Kézbeillősége hosszan tartó, nagy nyomóerejű munka végzését tette lehetővé. Megvizsgálva a 60 fokos élszöghöz rendelt anyagkeménységi értéket (1. grafikon) lágy, közepes keménységű fát, erdei vagy vörösfenyőt forgácsolhattak vele. Eresztő gyalu (3. tábla). Feltűnően más, nagyságánál fogva is különleges munka végzésére készült speciális forgácsoló szerszám. Anyaga kovakavics, feltehetően a Dunából származik. Kavicskérge megmunkálatlan felületén jól látható. Befoglaló méretei: 60 x 43 x 25 mm. Forgácsoló élhossza 23 mm. Élszöge 75 fokos. Metszőszöge 85 fokos, amit a készítője úgy ért el, hogy a forgácsoló élre merőlegesen egy speciális árvéső pattintással (ütéssel) az alapforma 60 mm hosszából 35 mm-t 10 fokos csonkítással leválasztott. Ezáltal kapta a 75 fokos forgácsoló élszöget. A 10 fokos alámetszés egy 9 mm-es kiálló vezető felületet képez (3- tábla 1,2. metszetrajz), mely a forgácsoló él baloldali sarkával párhuzamos. Ezáltal hosszanti gyalulásnál irányban tartja a szerszámot, megakadályozva, hogy a megkezdett nyomvonaltól eltérjen. Türelmes munkával egy 23 x 15 mm-es egyenes vájat e szerszámmal elkészíthető. Mivel a kőkés teljes hosszával halad a vájatban, az éltől hátrafelé elkeskenyítették, hogy ne szoruljon be. (3. tábla 2, 2. metszetrajz) A forgácsoló éllel ellentett élű vezető síkot alakítottak ki a szerszám munkaéllel szembeni harmadában. Ez a vezető sík a szerszám hátszögére és oldallapjára egyaránt merőleges, amit tompító retussal értek el (3. tábla 2.) 35