Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Homola István: Technikai megfigyelések őskőkori kőeszközökön

latlan) homorú ívvel - fazonnal - azonos sugarú faág, agancs vagy csont felületére élesen metszett, folyamatos körgyűrű véshető - karcolható a szerszámmal. A paleolit kőeszközök másik nagy típuscsoportja a vakarok változatos együttese (5. tábla 3). Néhány megfigyeléssel használatuk jobb megértéséhez szeretnénk hozzájárulni. A leletegyüttesből részletesen megvizsgáltuk a Pb 83/582 leltári számú pengevakarót. Nyersanyaga "Szeleta" kvarcporfir. A felsőpaleolit hagyományoknak megfelelő módon lehasított nyers penge trapéz keresztmetszetű, lapos. Megmunkálásával 75 fokos forgácsoló, és félkörű fazonélet alakítottak ki rajta. Elsődleges mukaél a legyezőretussal, szabályos élben kialakított vakaróél. Kétféleképpen használhatták: 1. a szerszám/penge peremét fogva a sima, lapos hátlapon (ventrális oldalon) csúsztatva, 2. a pengét a két lapján fogva a 75 fokos vakaróél ívén csúsztatva. Az első esetben a keskeny, vékony pengéről leér az ujja a forgácsolandó anyagra, a penge éles pereme is megakadályozza az erőkifejtést. Ahhoz, hogy a munkáéi ívének megfelelő fazont forgácsoljon, a nyomóerőnek a penge teljes hosszára kell hatni, hogy megmunkált éle belemélyedjen a fába illetve a megmunkálandó anyagba. Ez puszta kézzel megoldhatatlan. Másik megoldás, ha megemeli a pengét és szögbe fogja, vagy a 75 fokra retusált élen csúsztatja. Ez a két használati mód az ésszerű. Ha ugyanis sík lapot alakít vagy egyenget, egyenes munkáéi a használható, hiszen konvex munkáéi esetén csak az ív egy igen kis része érinti az anyagot. A szabályos, egyenletes ívű munkaéllel homorú vályút mélyíthettek ki. Ezeknek a szerszámoknak a mai megfelelőit különböző ívsugarú horonyvésőknek hívják. Van a leletegyüttesben olyan típus, amelynél a körszelvény adja meg a szerszám formáját (félkör- és kör alakú, hüvelyk-köröm vakarok). Méretük is kisebb a pengevakaróknál. Ezeket a szerszámokat szerelvényként egymás mellé illesztve, sorozatban használhatták. A szerszámot valószínűleg élével az anyagra merőlegesen használták, előre-hátra mozgatva forgácsoltak és kapták meg az eszköz munkaélének negatívját. Feltételezhető, hogy a műveletet részleteiben végezték, vagy a szerszámot fába, illetve csöves csontba rögzítették, s a forgácsolandó anyagot a kiemelkedő munkaélen mozgatták. Az így lemélyített, kinagyolt formát finomabb szerszámmal készre kaparták, tisztították. A gyaluk sík felületek megmunkálására alkalmas szerszámok (1-3- tábla). Lehetnek: - ívelt élű keskeny gyalu, metszőszöge 45 fok, homorú barázdákat váj ki a felületből - simító gyalu, metszőszöge: 45-48 fok - eresztő gyalu, metszőszöge: 45-48 fok. 34