Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)
Homola István: Technikai megfigyelések őskőkori kőeszközökön
Az élszögeknél az ideálistól +5 foknyi eltérést írhatunk az előállítás esetlegességének vagy a nyersanyag rejtett egyenetlenségeinek a rovására 10 . A grafikonokból kiolvasható értékelés megfelel a várakozásnak: számszerű, objektív adatokkal is alátámasztják ennek a két szerszám-típusnak eszközkészítő funkcióját. A 3. táblázaton összefoglaljuk a vizsgált anyag típusmegoszlását a hagyományos régészeti terminológia és a kísérleti tapasztalatok alapján, hogy utána sorra vegyük az egyes szerszámok jellegzetességeit. A vésők éle lehet egy- és kétszántú, egyenes, ferde vagy ívelt vonalú. Recens (acél) vésők élszöge: 22-30 fok. A metszőszöget a munka természetétől függően a véső tartásával magunk adjuk meg. A vésőket alkalmazásuk szerint csoportosítjuk (6. tábla 12-14.): - lapos- vagy asztalosvéső - lyukvéső (egyenes élű árvéső ?) - pántvéső - homorúvéső (horony- vagy profilvéső: ívelt élű árvéső) - ékvéső ÉkvésőkCS. tábla 1-2.): ha az eszközök fontossági sorrendjét egy-egy munkaeszköz darabszáma adja meg (mint ahogy valószínűleg így is van), akkor a ma ékvésőnek nevezett szerszám igen előkelő helyet foglalt el az őskőkori ember készletében. Ez a szerszám ma is azt a célt szolgálja, mint paleolit elődje: háromszög keresztmetszetű, hegyes szögű csúcsával, az ékkel, a vésendő anyagon egyenes és ívelt vonalakat lehet vésni - karcolni fán, csonton, agancson, szarun egyaránt. Az őskőkori és recens ékvésőket összehasonlítva a két szerszám között a különbség, hogy a kőszerszám belső háromszög-profilja nincs megmunkálva, míg az acélszerszámé pengevékonyságúra van kiképezve. Ezt a formát csak a fa munkánál alkalmazzák, mert a fém vésésénél ma is az őskőkori formát használják (5. tábla 1.). Az őskőkori anyagban előfordul az ékvésők egy-egy speciális fajtája (5. tábla 2.). A forgácséltől bizonyos távolságra támasztó felületet képeztek ki. Ez lehetővé teszi a folyamatos haladást az anyagban, vezetést ad a forgácsoló élnek a már megkezdett nyomvonalban, a kéz állásától függetlenül állandó forgácsolási szögben tartja a munkaeszközt. A forgácsoló él variálásával változatos negatív formák alakíthatók ki. Ha a munkáéi és a támasztó felület közé homorú ívet (fazont) alakítunk ki, akkor a szerszám a faeszterga karcoló késének elvén működik (5. tábla 4.). Tapasztalati úton jöttünk rá, hogy a retusált (vagy retusáAz itt leírtak egy részét a FA XL (1989) kötetében már közöltem: T. DOBOSI-IIOMOLA 1989. 33
