Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)
Homola István: Technikai megfigyelések őskőkori kőeszközökön
készült. Ha figyelembe vesszük, hogy ez a keménységi fok (2. táblázat) kemény kategóriájába tartozik, nagy valószínűséggel állíthatjuk a gyártás tudatosságát. Ugyanis 60 foktól a nagyon lágy alsó határig a szerszámok minden károsodás nélkül felhasználhatók. Igaz, hogy az 1 mm 2-re jutó nyomóerő-szükséglet nagyobb az átlagosnál, de a szerszám élének tartóssága bőven kárpótolta a nagyobb erőkifejtést. A csontkemény határ felé ugyan ezt a forgácsszög változtatása nélkül már nem tehette meg, mert a növekvő nyomóerő miatt a szerszám éle kipattan, tönkremegy, szerencsés esetben hamarabb tompább lesz, de újra felhasználható. A nyersanyag minőségi felhasználásából is ehhez hasonló eredményre jutunk. A kova keménysége közel azonos az obszidiánéval, de nyomószilárdsága lényegesen nagyobb. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy azonos élszögkiképzés mellett egyenlő nyomóerő hatására az obszidián szerszám hamarabb eltörik, megsérül az éle. Ezt igazolja a darabszám százalékos megoszlása is (1. táblázat). Míg az obszidián aránya a 60-90 fokig készült szerszámoknál 193 darab kova mellett 47 darab (13,2 %), addig a 30-60 fokig készült szerszámoknál 8 db kova mellett 3 db (0,8 %). Tehát a hegyesebb élszög felé csökken az obszidián felhasználása. Lágy és középkemény anyagoknál a 60-90 fok közé eső szerszám alapanyag választás arányosan közel azonos a két nyersanyag között, annak ellenére, hogy a feltárt obszidián darabszám jóval kevesebb a kovával szemben. Megvizsgáltam, hogy az obszidiánból kialakított szerszámok esetében melyik funkcióhoz milyen élszögeket választottak. Összehasonlítottam a vakaróbetétek, profil-ékek és laposvésők élszögeit (3. grafikon). Érdekes változás tapasztalható. Mindkét szerszámfajta között hatvan fokig minimális a darabszám és a felhasznált forgácsszögek közötti eltérés. Jelentős változás a 60-70 foknál történik, ahol 47 db vakaróból 11 db (23 %) készült ilyen forgácsoló szöggel. Profil ék- és laposvésőkből 60 fokig kevés, 9 db, míg 60-70 fokig 35 darabból 3 darab (9 %)• 70-117 fokig 47 db vakaróból 28 db (60%), 35 db profil ék- és laposvésőből 23 db (65%). Ha ezeket az adatokat összehasonlítjuk az előző diagram értékeivel (1. grafikon) a speciális funkciójú szerszámoknál az anyagválasztás fordítottan jelentkezik. A szerszám készítője keményebb anyagok forgácsolásához (csontkemény) a ridegebb szerszámalapanyagot, az obszidiánt választotta a kovával szemben, de lényegesen megemelte a forgácsszögek nagyságát. Bizonyos, hogy a nagyobb éltartósság, a kopásállóbb anyag jelentette itt a fő hangsúlyt. A közel 30 fokkal történt nagyobb élszögválasztásból joggal feltételezhetjük a tudatosságot, felismerte az ilyen változtatásnak a szerszámra gyakorolt előnyös hatását. Feltűnő a két grafikonon az élszögek 5 fokonkénti csoportos emelkedése, az összdarabszám megközelítőleg 77 %-a. A szóródási érték (D= 0,73) elég kicsi ahhoz, hogy ez véletlen legyen. Ezt lehet a nyersanyag, vagy a gyártás nehézségének rovására írni. Gyakorlati vizsgálatokkal feltehetően sikerül majd választ kapni erre a kérdésre is. 32
