Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Maróti Éva: Római kori, pecsételt edénytöredékek Komárom-Esztergom megyéből (I.)

figurális díszítést választja el egymástól.

239 A

II. sz. 1. felében Drag 37-es, osztott képmezejű edényeken rövid, függőleges vagy vízszintes elválasztó szakaszokat is képeztek 3 részes levélkék sorából.

240 A levélfüzér tipikus díszítőeleme a pannóniai pecsételt edények keleti csoportjának. Az 1-2. motívumok, a hármas levélkék állnak legközelebb a sigillata előképekhez. Az egyik érdekessége, hogy nem kívül, hanem az edény peremén belül helyezkedik el. Az ívelt idomok (10-24. motívum) eredete szintén a terra sigillatákra vezethető vissza - egyes vélemények szerint a tojássor félreértésből keletkezett,

241 mások a tojássor vagy a délgalliai keretelő motívumból származtatják.

242 Véleményünk szerint a már nagyon korai terra sigillatákon megjelenő, U alakú levélfüzér leegyszerűsítéséből származik az elem. Ezek leveleket,

243 rozettákat

244 és állatokat

245 kereteztek, mint pecsételt edényeinken is. A motívum terra sigillatákon Augustus korától

246 Septimius Severusig

247 megtalálható. A függőleges elválasztó tagok (25-36. motívum) általában az előbbi motívumcsoporttal felváltva kerülnek alkalmazásra, néha a két idom egy pecsétlőre került (23-24. motívum). Eredetük szintén a terra sigillaták közt keresendő: az U alakú girlandok közt voltak függőlegesen lecsüngő díszek is. A következő csoport, a tojásszemek (37-49. motívum) is terra sigillata díszekről kerültek pecsételt edényeinkre. Néha megfigyelhető még a terra sigillaták tojássorainál alkalmazott pálcatag is (46. motívum). Pecsételt edényeinken a tojásszemeket nem sorosan, hanem az U alakú girland belsejében alkalmazzák általában. A rozetták (50-63- motívum) a legősibb díszítőelemek közé tartoznak, némely esetben azonban itt is pontosan kimutatható a terra sigillatákról való másolás (56. motívum). Ugyanennél a motívumnál láthatjuk, hogy ugyanaz a pecsétlenyomat szerepelhet tálak külső (Brigetio, Nitra-Branc) és belső oldalán is (Tokod, lásd Kat. 15.68.). A motívumok nagy része levélmotívum (64-126. motívum), melyek nagy változatosságot mutatnak. Ezeknek egy része szintén terra sigillata előképek alapján alakult ki, mások csak a pecsételt edényekre jellemzőek. A rozetták és a 2

39 MARY 1967, 23/22., 24/20., 26/17. t. 240 STANFIELD-SIMPSON 1958, 31/367., 76/31. t. 241 PÓCZY 1952, 103. 242 NAGY 1944, 201. 243 pl. KNORR 1952, 27. t. A-B, 51. t.; VANDERHOEVEN 1975, 11. t. 79.; STANFIELD-SIMPSON 1958, 99. t. 17. 244 OXÉ 1933, LXI. t. 74.; VANDERHOEVEN 1976, 51. t. 383.; STANFIELD-SIMPSON 1958, 98. t. 15. 245 MARY 1967, 5. t. 4., 18., 6. t. 17., 7. t. 9.; KARNITSCH 1959, 81. t. 1.; RICKEN 1948, 3. t. 7. 246 OXÉ 1933, LX. t. 74. 247 KARNITSCH 1959, 115. t. 1. 318