Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)
Homola István: Technikai megfigyelések őskőkori kőeszközökön
vadászott állatok csontjait, bőrét, szarvakat, patákat, a szarut, rénszarvasok, szarvasok agancsait. Minden szerszám eszköz, de nem minden eszköz szerszám. A két kategória közt szoros kölcsönhatás fedezhető fel. Ebből azonban kézzelfoghatóan vizsgálni csak a kőszerszámokat, azok kőből készült részét tudjuk, a többi ugyanis elpusztult. A ma használt nagyoló asztalos gyalu például egy négyszögletes keresztmetszetű fa hasáb (2. tábla 3-), melybe egy bizonyos szögben acélkést illesztettek. Ez végzi a forgácsolást. Valamilyen okból földbe kerül, majd megtalálják. Addigra azonban a fa része elkorhad, az acélkés ép marad. Ha az utolsó asztalos is elhalt, aki ismerte a szerszámot és használatát, igen nehéz rekonstruálni alakját, a vele való munkát, de főleg azokat a tárgyakat, melyeket velük készítettek. A paleolitikumban az ember által használt kőszerszámok szinte egyedüli közvetítői napjainkig eszközelőállító tevékenységének. Az ásatások alkalmával feltárt leletek vizsgálatának végső célja azok használatának minél pontosabb megállapítása. Ennek érdekében a kutatás többféle módszerrel próbálkozott. A Minzoni-Déroche egyenesen azt tűzte ki célul, hogy sorra vegye az általánosan használt és alkalmazott tipológiákat, összehasonlítási módszereket, megvizsgálja a különböző kísérleteket, mérlegelje, hogy az alaktani, technológiai, funkcionális szempontok figyelembevételével készült nomenklatúrák mennyire váltak be és milyen ellentmondásokat rejtenek 2 . E nagyon alapos munkában arra a lehangoló eredményre jut, hogy ugyanannak a régészeti anyagnak az elemzése különböző tipológiák alapján különböző végeredményre vezet. R. Donahue a Paglicci barlang eszközeinek más irányú elemzése közben megállapítja, hogy a szerszámok jó részénél nem a klasszikus értelemben vett retusált - munkáéi volt a munkáéi, vagyis a megmunkálás, retusálás nem a szerszám hatékonyságát volt hívatva növelni 3 . Néprajzi párhuzamok kellő körültekintéssel a jövőben sem lesznek nélkülözhetők 4 . A kőszerszámok forgácsoló élének vizsgálata jelentheti az előbbre lépés lehetőségét. Ez irányban is több éve folyik kutatás. (Kísérleti program leírása 1969 előtt, Leningrád 5 , 1969-1971 University College, London. 1971-től folyamatosan Harvard University, USA 6 ). A harvardi egyetem kutatócsoportja: Ruth Trigham, Clenn Cooper, George Odel, Barbara Voytek, Anne Whitman részvé2 MINZONI-DEROCHE 1985. 3 DONAHUE 1988. 4 FÉL-HOFER 1974. 5 SZEMJONOV 1957. 6 TRINGHAM-COOPER-ODELL-VOYTEK-WHITMANN 28
