Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Bíró Mária: Adalékok Brigetio csontiparához

faragványokon ez a négyzethálós bekarcolás a leggyakoribb térkitöltő motívum. A fentiekben részletezett - geometriai alakzatokkal, növényekkel, állatokkal díszített - csontlapokat szegecsekkel erősítették fel, a lapok hátoldalán semmi fémes alapra utaló elszíneződés nincs. A rajtuk látható ábrázolásokon kopásnyomok nem láthatók. Ezért feltételezem, hogy nem a késeket díszítették, hanem szíjvégek lehettek. A következő fejezetben részletesen ismertetett késnyelek, kanál és villa nyelek a szíjvégekkel ellentétben tömör markolatok, nem rátétként felerősíthető vékony lapok, hanem kör vagy ovális átmetszetű rudak. 2. Evőeszközök 2.1. Kések (25-26. kép) Mind a katonai, mind a polgári életben kedvelték a csonttal díszített evőeszközöket. A római asztali készletben a késnek volt a legnagyobb szerepe. A Kr. u. I. századból fennmaradt L. Cornelius Atimetus sírköve, amelyen megörökítették a késes mestert műhelyében és boltjában.

14 Az üzlet ábrázolásán látni, hogy a késeket felfüggesztve, falra akasztva tárolták. A nagyméretű kések nyelén jól kivehetők a felfüggesztésre való fülek. A római késnyelek bronzból, csontból, fából készültek. Előszeretettel ábrázoltak rajtuk állatalakokat, állatküzdelmi jeleneteket. Kedvelt figura a gladiátor és a férfias bátorság mitikus hőse, Hercules. A késnyelek akár szeletelő késhez, akár bicskához készültek, általános jellemzőjük, hogy a díszítő ábrázolás a nyelet betölti és a penge illesztésénél kicsit kiszélesedő talapzattal vagy profilált, bordás díszítéssel fejeződik be, élesen elkülönülve a következőkben villanyélnek meghatározott, díszítetlen, sima nyéltől, amelyeknek csak a legvégükre van kifaragva egy állat vagy ember fej. A komárnói múzeum gladiátort ábrázoló késnyele bicska volt. Az igen fehér csontnyélen az elszíneződésekből megállapítható, hogy a penge vasból készült és a behajlításnál alkalmazott rugós szerkezet pedig bronzból volt. A kis faragott figura leginkább Mercklin (XXXVIII.1.) Aventicumból előkerült elefántcsont késnyelére hasonlít.

15 Azt, hogy a komárnói faragvány nem elnagyolt, primitív munka az illusztrációként melléhelyezett gladiátorsisakkal szeretnénk bizonyítani (26. kép). Annyira pontos a fejrész ábrázolása, hogy a gladiátor figura lábainak a hiányát, a kartartását, a kereteit négyzet ábrázolást a lábak helyén nem lehet a csontfaragó feltételezett ügyetlenségével magyarázni. Valószínűleg azért nem faragta meg a gladiátor lábait, mert a bicskanyél egy kocsin harcoló ún. essedariust ábrázolt, a kitámasztott kezek pedig a gyeplőt tartották. 14 BÍRÓ 1994, 46. 15 MERCKLIN 1940, 339-352., XXXVIII. t. 180