Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Bíró Mária: Adalékok Brigetio csontiparához

1.4 Reflexíjmerevítők (11-12. kép) A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből hiányoztak a keleti íjászcsapatokra jellemző csontíjmerevítők. A komárnói múzeumban két fjmerevítő töredéke maradt meg. 1.5 Körlapos csonttárgyak (15-16. kép) A római kori csontfaragványok között gyakori, az íjmerevítőkre emlékeztető vékony csontlapokat a kutatók nem tudják egyértelműen meghatározni. Rómából ismertek hasonló faragványokat a consulok és gladiátorok nevével, ezért sokan játéklapoknak vélik őket. A komárnói leletek között található áttört és díszített körlap a többi hasonló pannóniai lelettől teljesen különbözik, egyetlen analógiája ismert Zágrábból (publikálatlan). 1.6 Csatok és övveretek (13-14., 17-22. kép) Minden római gyűjtemény őriz különböző méretű és díszítésű csontlapokat. A komárnói gyűjteményben két olyan csontveret van, amelyen a bronz csuklópánt nyoma megmaradt (13. kép). A nagyméretű, plasztikus bordákkal recézett felületű faragvány, hasonló funkciót töltött be, mint Oldenstein övgarnitúráinál (997, 1001) a csat türkéjét tartó rudat követő áttört fémlapok. A kisebbik faragvány Oldenstein 290-324 típus szám alatt feltüntetett övdíszeknek a csontból készült variánsa. Korábbi összefoglalásaimban - több kutatóhoz hasonlóan - én is késborító lemezeknek tartottam azokat a keskeny, szegecsekkel felerősíthető, díszített csontlapokat, amelyeket most szíjvégeknek határozok meg. Ezek a 8-10 cm hosszú és 2-3 cm széles, igen vékony csontlemezeket (17-18. kép) legtöbbször koncentrikus körökből összeállított kompozíciók, a IV. században pedig szabadkézzel bekarcolt virág- és levélmotívumok borítják. A lemezeknek különleges csoportját jelentik az állatalakos jelenetek, ezekből viszonylag kevés van. Az általam ismert példányok közül a legszebb faragvány itt a komárnói múzeumban látható (19-20. kép). A jelenet dombok között vágtató szarvaspárt ábrázol, háttérben a hím szarvas mögött lombos fa áll. A lap egyik vége egyenes, a másik vége enyhe ívben záródik. Az ábrázolást finoman karcolták a csontra, kidomborított részletek nincsenek, tökéletesen sík ábrázolás. A kép térhatását karcolt kontúrokkal és négyzethálós vonalkázásokkal érik el. A technika leginkább a korabeli római üvegmetszés rajzaira emlékeztet. A komárnói csontlapot művészi kivitelezésben meg sem közelíti - de képi ábrázolásában jelenleg egyetlen analógiája Pannoniából - az a két állatfigurás csontlap, amelyeket Swoboda Carnuntumból publikált (21-22. kép).

13 Ezek a csontlapok valószínűleg késői emlékei a provinciális csontműhelyeknek. A IV. századi 13 SWOBODA XVI. t. 1-2. 179