Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Bíró Mária: Adalékok Brigetio csontiparához

1.2. Kardhüvelyszorítók vagy kardkoptatók (4-8. kép) A két különböző típusú kardhüvelyszorító a markolatgombokhoz hasonlóan két eltérő kardhüvelyt és kardméretet jelenthet. A Dosenortbänder típusú koptatok elefántcsontból készültek (4. kép). A szintén azonos formájú és szerkezetű markolatgomboktól az különbözteti meg őket, hogy a belső (a test felé levő) oldaluk lapos a külső oldaluk pedig enyhén ívelt perem után a körlap közepe felé kidomborodik. A doboz oldala 1,3 cm magas és a hüvely beillesztésére szolgáló vájat 2,5 cm széles. A tok szétvált, de így lehet látni, hogy milyen alakú szerszámmal vájták ki a hüvely helyét. A vájat kb. 0,6 mm-rel szélesebb, mint a belehelyezett kardtok, 4,4 cm mélyen süllyesztették a csontkorongba. A trapéz alakú, két részből kifaragott kardkoptatók négy példánya négy típust jelent.

11 Ezeknél az elő- és a hátlap mindig különálló, a kisebb hátlapot csúsztatták bele a nagyobb és díszített előlap "U" alakú menetébe. A négy faragvány közül a legkisebb egyenes lapja díszítetlen, alul-felül fogazott minta látható rajta (6. kép). (Oldenstein 167-169 tip.) Oldenstein szerint ez a típus a leggyakoribb a limesvidéken a II-III. században. A második koptató (7. kép) a szintén brigetioi, magyar Nemzeti Múzeumban őrzött pelta díszítésű faragvány egyik variánsa (középső ellipszis alakú bordaív hiányzik). Ez a díszítés Oldenstein osterburkeni kardkoptatójához áll közel (Oldenstein 148-159). A harmadik és a negyedik koptatóból (5, 8. kép) csak ismeri Oldenstein (163-166). A kardhüvelyszorítók méretei alapján szintén különböző méretű fegyverekre - kardokra és tőrökre - lehet következtetnünk. 1.3- Kardszíjbújtatók (9-10. kép) A római hadsereg fegyverzeténél a kardszíjbújtatóknak három típusát lehetett megkülönböztetni. A komárnói két faragvány abba az ún. három nyílású típusba tartozik (9-10. kép), amit eddig csak Intercisából ismerünk.

12 A szintén brigetioi eredetű, a Nemzeti Múzeumba került kardszíjbújtató viszont az igen ritka ún. belső ázsiai eredetű keleti típushoz tartozott. A kardszíjbújtatók mérete és vastagsága szintén egy kard és egy tőr méretének felel meg. A kardkiegészítőkből legalább két kardtípust és a típusokon belül két méretet lehetett rekonstruálni. Azt, hogy a korong alakú kardkoptatók tartoztak-e a kör alakú markolatgombokhoz, ill. a gomb alakú fogók a trapéz alakú hüvelyszorítókhoz, a brigetioi sírsztélék domborművei alapján nem lehetett megállapítani. Bármilyen párosításban kerültek fel a csontdíszek a fegyverekre, az biztos, hogy azonos díszítéssel két különböző méretű pengés fegyvert díszítettek. 11 OLDENSTEIN 1976, 49-285. 12 BÍRÓ 1994, 18. 178