Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)
A Babits Mihály halálának 50. évfordulójára rendezett tudományos emlékülés anyaga - Kelevéz Ágnes: Az Angyalos könyvtől a Beszélgető füzetekig
felidézte e költemények keletkezési körülményeit. Egyszer Szabó Lőrincnek mesélte el, diktálta le egy önéletrajzi vallomással együtt, melyet a fiatal költőtanítvány gyorsírással hűségesen lejegyzett 7 . Máskor, jóval később, Svájcban élő barátjának, Szilasi Vilmosnak sajátkezüleg írta le, a neki ajándékozott verskötetekbe, a fiatalkori költemények létrejöttének időpontját, helyét és az esetleges költői hatásokat. Például a Turáni induló mellett ez áll: "Útközben Sárbogárd 906-7. A vonatra várva. Minden strófa megvolt mire fölszállt, így készülalegtöbb,ácsorogva,sétálva." Vagya Káíár címűversről ezt írja: "908. közvetlen élmény után azonnal, vasárnap." E versek formai jellemzői a hallatlan műgond, a keményre kalapált rímek bravúros tökéletessége, az izgalmasan nehéz ritmusok pontossága, a később legendássá vált alliterációk nagy száma, a szerepjátékok sokszínűsége. Babits sokat vár magától, és sokat vár a művészettől is. Újat akar, mást akar, jobbat akar, mint ami körülötte van. A pályakezdés hangulatát évekkel később így idézi föl "Mi világnézetek kavargása közben iramodtunk neki az irodalomnak; a szellem nagy századának végső problémái izzottak körülöttünk. [...] Mi fölfigyeltünk fényre és árnyékra; szemünk sziklákat és tüzeket fürkészett a messzeségben; szívünket izgalom és gőg töltötte meg. [...] ha csak szép verseket akartunk - mint Ady mondta, «gyönyörűket írni » : az is több volt, mint egyszerűen egy szép vers, az is tüntetés volt és tütakozás az egész akkori magyar globus ellen." 8 Babits tehát sokat vár a művészettől, talán túl sokat is, "ekkora felelősségtudat, ekkora feszültség szinte szükségszerűen termeli ki önkételyét" - írja Nemes Nagy Agnes Babits monográfiájában. 9 E szükségszerűen kitermelt önkételyt óriásivá, mély válsággá növeszti a század első nagy kataklizmájának átélése. A konszolidáció létélményét felváltja a tömegháború rettenete. Azon a napon, mikor kitört a háború - írja Babits - "minden másképp lett, s azon a napon derékba törve, kétfelé oszlik az életem, mint különben mindenkié, aki akkor már ember volt." 1 ° Majd jött az őszirózsás forradalom, a Tanácsköztársaság és annak bukása, az ország kétharmadának elvesztése - még felsorolni is sok. Hit, csalódás, remény, kiábrándultság váltották egymást. Lehet-e ugyanúgy verset írni, mint azelőtt? Nem. Valóban minden másképp lett: megváltozik Babitsnak a szóhoz, a rímhez, a ritmushoz, a vers egészéhez, a művészethez való viszonya. "A líra meghal." - írja 1922-ben 11 , s a pályakép alapvető módosulásával együtt megcsappan a költői termés. 1921 -22-ben csak két-két új verse jelenik meg. 1923 -24-től kezdve látszólag minden rendben van, újra tizenöt-húsz költeményt is publikál évente. Ám ezek témája többnyire a magánéleti szférába való keserű visszahúzódás, a hitvese iránti szerelembe, a "kettes csöndbe" való menekülés. Lírájának másik központi motívuma a szavak keresése, a dadogás, az önkifejezés nehézsége. Babits úgy érzi, hogy már csak "halkan, elfogyva, remegve jön" ajkára a szó 12 , kínszenvedések közt, fakírként tűrve ül a béna földön és "tán a rímet, mint leejtett pléh-csörgőjét a gyermek, keresi" 13 . "Jöttek rossz szelek, elvitték a hangom" - panaszolja másutt. 1 * A létlíra objektivitását, kristálytiszta formai tökélyét a mindennapok kínzó személyessége, a széttört forma, a szándékosan döccentett ütem és rím váltja fel. Nyoma van ennek a változásnak kéziratok formájában is. Már a háború alatt, de különösen a 20-as évek első felében ugrásszerűen szaporodnak az apró cédulákra, mások levelére, széttépett borítékok hátára írt töredékek. Sok a ceruzaírású fogalmazvány, a lerövidített, csonka szó, mintha az elkapott, halvány íráskép is a létrehozott mű esetlegességét jelezné, mintha mindenegyes szónál azt a kérdést tenné fel magának Babits: érdemes-e leírni a következőt. A költői szerep válsága a kéziratban maradt versek nagy számán és azok vázlatosságán is lemérhető. Ezek jellegükben különböznek a fiatalkori, nyilvánosságtól visszatartott költeményektől; akkor Babits még nem találta elég tökéletesnek őket, de leírásukkal, formálgatásukkal szívesen elbíbelődött. 15
