Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)
A Babits Mihály halálának 50. évfordulójára rendezett tudományos emlékülés anyaga - Kelevéz Ágnes: Az Angyalos könyvtől a Beszélgető füzetekig
Hitt abban, hogy amit csinálni készül, jó lesz. A 20-as évek fogalmazványait már nem azzal a szándékkal veti papírra, hogy valaha is publikálja őket: hangneműk teljesen személyes és kétségbeesett, írásképük kusza. Jellemző példa a [Ti gazdagok! Karácsony...] kezdetű vers. 15 1924 telét Babits betegen, a Bálint klinikán tölti, itt kapja meg Osvát pár soros ünnepi jókívánságát, melynek hátlapjára szinte csak odafirkantja rossz kedvű karácsonyi versét, melyben bús gyermekként "keresi a játékot ami nincs". A mélypontot valóban a Bálint klinikán írt versek jelzik 16 ; mindegyik csak ceruzával odavetett fogalmazvány, a teljes elkeseredés szól belőlük: Utálom a szememet, mert csak rosszat látok azzal. Utálom a fülemet, mert csak rosszat hallok azzal. Utálom az ínyemet, mert csak rossz ízt érzek azzal. [Utálom a szememet...] Szememet nyálka, szájamat utálat, karjaimat a pántlikás gyűlölség kötözi, és szívemet zord tudás. Mindent kidobtam, zsebeim üresek, mégis nehéz vagyok, nehezet nyeltem, szájamban ólom lelkiismeret. [Tudom, hogy csúszom...] A húszas évek végén, a harmincas évek folyamán Babits újraformálja, újrateremti önmagát és költészetét. 1927 elején nyilvánosságra kerül Baumgarten Ferenc végrendelete, melyben Babitsnak szánja irodalmi alapítványának egyik kurátori posztját. Ez év tavaszán több versben az új feladatnak gyűrkőző reménykedés szava hallatszik: "félre azt ami nehéz: a lélek izzadt ruháját". 17 Abban a versében, amelyet ugyanezen a tavaszon ír, s végül nem publikál 18 , a hit mellett a kétely is hangot kap: Mi lenne ha kincseim újra fölásnám? Mert erős vagyok én, és gazdagabb mindenki másnál. (Oh jaj vigyázz, a nagy vizeket kiszabadítani vészes! Kincsed tán nem is volt arany, csupa rozsdás és penészes {Olyan-olyan gazdag voltam) A Nyugat szerkesztőségében és az irodalmi életben elfoglalt jelentőségteljes helye, valamint az egyre nyomasztóbb nemzetközi helyzet hatására új magatartást alakít ki. Babits az irodalom őrszemévé válik, az írástudóvá, aki vállalja a világítótorony heroizmusát, mely "mozdulatlanul áll, és híven mutatja az irányt, noha egyetlen bárka sem fordítja feléje az orrát". 19 Ekkor írja híres esszéit, Verses naplóját, a nagy ars-poetica verseket (Mint különös hírmondó..:, Csak posta voltál),Az európai irodalom történetét. Felelőségteljes öntudattal vállalja szerepét. Ezzel párhuzamosan, 1930-tól kezdve látványosan csökkennek az asztalfióknak írt művek. Megnő a gépiratok száma, a kéziratok általában rendezettek, áttekinthetőek: egyszerű munkaeszközzé, közvetítővé válnak az író és a 16
